Szabad Földműves, 1951. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1951-04-22 / 16. szám
e йжЫйЬШтт 1951. április 22. Szovjet tapasztalatok igazolják: a cukorrépa vetését korán kell elvégezni 800 négyzeicentiméler tenyészterület kell ahhoz, hogy a mag jó termést adjon Hogyan küzdjünk a tej megsavanyodása ellen? Fejésnél: tisz togy, tiszta kéz, tiszta edény I — Fejes utói azonnal hütsük le a tejet! — Meleg és hideg tejet sohasem szabad összebnteni Mire ügyeljünk a begyűjtésnél és a szállításnál? A melegebb idő beköszöntése magával hozza, hogy a tej megsavanyodása egyre gyakoribbá válik. A fogyasztók, elárusítóhelyek, szállítók, csarnokok, felvásárlók és főleg a tejtermelők egyöntetű érdeke követeli meg tehát, hogy kivétel nélkül bekapcsolódjanak abba az akcióba, amely a tej megsavanyodásának megakadályozására irányul. Ennek során mindenekelőtt a tejtermelők kötelessége, hogy fokozott figyelmet szenteljenek a tej tisztántartásának és elraktározásának. A cukorrépa egyike ama kultúrnövényünknek, amely úgy a talaj, mint a trágyázás, valamint a növényápolás tekintetében a legnagyobb igényeket támasztja. Ha viszont megkapja mindazt, ami sikeres termeléséhez szükséges, akkor hálásan fizet, mert nemcsak szép jövedelmet biztosít a termelőknek, hanem számottevő takarmányt is nyújt az állattenyésztéshez. Cukorrépát olyan talajba vetjük, melyen ősszel elvégeztük a tarlóhántást, az istálló- és műtrágyázást, valamint i mélyszántás. A szovjet tapasztalatok azt igazolják, hogv az időben és jól megmunkált talaj felső rétegében a csírázás idején jóval több a nedvesség, mint a későn végzett megmunkálás esetén. Ezért tehát ha a talaj már nem sáros és a tavaszi napsütéstől megpirult, azonnal hozzá kell fogni a nedvesség elszigeteléséhez. Ezt úgy érjük el, hogy a vetésig porhanyó réteggel védjük a talajt a kiszáradástól. (Simitó, hátára fordított nehéz fogas, vagy — a talaj erős tömödöttsége esetén — kultivátor, vagy nehéz fogas végez jó munkát). Az előirányzott műtrágyáit közvetlenül a simitás után szórják ki a cukorrépa földre és fogasoljuk be a talajba. Ha kombinált vetőgéppel vetünk, akkor célszerű a műtrágyákat sorbavetve adni. A cukorrépa következő munkája a jó magány készítése. Ezt a munkát a fogas és a henger váltakozó munkájával kell végezni. Tavasszal a cukorrépa alá szántani nem szabad, mert minden talajforgatás a téli nedvességkészletek elpocsékolásával jár. Általában a munkákat igen gondosan végezzük, mert a cukorrépatáblának vetés előtt rögmentesnek, finoman morzsalékosnak kell lennie, mert csak így biztosítjuk a gyors és hiánytalan kelést. A vetést akkor kell megkezdeni —- a -helyes talajművelés után — amikor a talaj a jó csírázáshoz szükséges 10—12 C fokot eléri. Ebben az esetben két hét alatt a vetés kikel. A gyakorlat szerint a vetésnek már nagyon is itt az ideje! A szovjet tapasztalatok is igazolják, hogy a cukorrépa vetését célszerű korán elvégezni. A hiányzó, vagy kipusztult vetést pedig azonnal pótolni kell! Ami a vetést illeti, itt szeretnénk arra figyelmeztetni, hogy egy cukorrépa-egyednek 800 négyzetcentiméter tenyészterület kell ahhoz, hogy jó termést adjon. Ez tehát azt jelenti, hogy kb. 40 cm-es vetéssortávolság és kb. 20 centiméteres növénytávoíság biztosítandó. A tenyészterületet nem tanácsos csökkenteni, mert a sürüállásu répa apró marad, a ritkán vetett répa viszont durva, nagyfejü és kis cukortartalmú lesz. A cukorrépamagot 2—3 centi mélyre vessük. Ügyelnünk kell arra, hogy érinél mélyebbre ne kerüljön a mag, mert akkor nehezen és hiányosan kell. Fontos tehát, hogy a vetőgépeket is eszerint állítsuk be. A vetőmunkával egyébként a répamagot úgy ágyazzuk be, hogy a maggomolv körül a föld légjárható és egyben tömött legyen, íjiert csak így biztositjuk a gyors csírázáshoz szükséges nedvességet. A talaj tömődöttségét a henger adja meg. A többszöri hengerelés azonban sokszor a kívántnál tömöttebbé teiszi a talajt. Ezért — ahol lehet — a vetősarúk csoroszlyái mögé szerelt csoroszlyahengereket alkalmazzunk. Ezek a földet csak az elvetett mag felett nyomják össze, ugyanakkor a sórközök felülete laza marad. Csoroszlyahengeret azonban csak jól megmunkált, rögmentes talajon lehet alkalmazni, ha viszont a kívántnál nedvesebb a talajunk, akkor csoroszlyahengerrel vetni nem szabad. Fej és előtt a tehén tőgyét s közelfekvő testrészeit langyos vízzel alaposan meg kell mosnunk, majd megszárítanunk, farkát pedig lábához kell kötnünk. A fejést végző személy kezének s edényének tökéletesen tisztáknak kell lenniök! Tisztátlan tőgy és kéz a tejbe nagymennyiségű baktérium behatolását teszi lehetővé, ahol — különösen ha kellően le nem hűtött tejről van szó — igen gyorsan elszaporodik s a tej megsavanyodását idézi elő. A fejés kezdetén az első lehúzásokat külön edénybe kell végeznünk, mert azok zsúfolva vannak baktériumokkal. Hasonló gondot kell fordítanunk a szűrés tökéletes tisztaságra is. Sohasem szabad szűrésre használnunk szennyes vászondarabokat, amiket sok helyen csak hideg vízben öblítenek le s valahol a palánkon szárítanak meg. Szűréshez leginkább a cserélhető és vattabetétekkel ellátott, úgynevezett Uhlander féle szűröket használjuk. Fejés közben sohasem szabad etetnünk, mert az eközben felkavart por révén ugyancsak behatolhatnak a baktériumok a tejbe. A fejés után azonnal kivisszük a tejet az istállóból, tökéletesen kitisztított szállító-edénybe öntjük át s lehűtjük még mielőtt a baktériumok elszaporodhatnának benne. Késői hűtés úgyszólván fölösleges, meri» a baktériumok közben már ánnyira elszaporodtak, hogy a tejet már nem tudjuk hosszabb ideig megóvni a megsavanyodástól. Az egyes fejésekből eredő tejet külön-külön hütjük le s csak rendes lehűtés után, közvetlenül a gyűjtőhelyre való beszállítás előtt önthetjük össze. Összeöntés előtt azonban feltétlenül vizsgáljuk meg az egyes fejesek ízét savanyúság szempontjából. A savanykás tejet hagyjuk külön. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy meleg tejet sohasem szabad összeöntenünk hideg tejjel! A tej lehűtésére legalkalmasabb és legjobb eszköz a felszíni hűtő, de tekintettel arra. hogv csak igerr kevés gazdaság rendelkezik ilyen berendezéssel, egyelőre más megoldást kell keresnünk. Ha a gazdaság közelében van valamilyen kis csermely, annak medrét célszerűen megigazítjuk, zárt, farácsozatú ketrecet helyezünk bele s a tejjel telített szállítóedényeket ennek segítségével tartjuk vízben. Szivattyús kutakat is jó eredménnyel használhatunk fel hűtési célokra, ha fedett lebocsátó medencét készítünk, s abba helyezzük el a tejet tartalmazó edényeket. A medence egyik oldalán közvetlenül eresztiük be a kiszivattyúzott vizet, mig a másik oldalon, a medence felső részén a felmelegedett víz távozik el. Megjegyezzük, hogy ezt a vizet itatásra még mindig előnyösen tudjuk felhasználni. Az a hűtési mód is alkalmazható, hogy az edényeket vízbe süllyesztjük, különösen ha a vízbe egy kis jeget is tehetünk. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy ilyen hűtés esetén a, vizet és tejet időközönként jól fel kell kavarnunk, mert ellenkező esetben a tej csak az edény falánál hül le s az edény körül maradó felmelegedett víz lehetetlenné teszi a további hűtést. A tejet gyűjtőhelyre való beszolgáltatása előtt hűvös, jól szellőztetett és lehetőleg sötét helyiségekben kell tartanunk. Sohasem szabad kitennünk a napsugár hatásainak! A tejtermelőknek tudniok kell, hogy a tej csarnokokkal együtt kötelesek a tej jó minőségét mindaddig megóvni, amíg az a fogyasztóig eljut. A vonatkozó rendeletek szerint a tejcsarnokok kötelesek levonásokat eszközölni, ha megsavanyodott tejet kapnak. így á tejtermelők csak magukat károsítják meg, ha a fentieket nem tartják be lelkiismeretesen. A tej kifogástalan eltartása terén igen jelentős feladat hárul a helyi gyüjtőállomásokra is. Helyi gyüj tőállomások létesítése nemcsak a tej csarnokok feladata, hanem a helyi hatóság kötelessége is. Kifogásolható helyen létesitett gyüjtőállomás, helytelen és felületes kezelés, végül pedig a felvásárló esetleges nemtörődömsége rengeteg kárt okozhat nemzetgazdaságunk szempontjából a tej megsavanyodása következtében. Némely helyen a gyűjtőhelyet a közegészségügyi előírásokkal öszsze nem egyeztethető, tisztátlanul hagyott mázsaházban helyezték el, másutt gazdasági gépek elhelyezésére Szolgáló fészerekben juttattak annak helyet, holott egész biztosan találhatnának a községben olyan parlagon heverő helyiséget, amelyet csekély tatarozási munkável, meszeléssel, kitisztítással és szellőztetéssel alkalmas gyűjtőhellyé tudnának átalakítani mindaddig, amíg a községben felépül a géni berendezésű, tökéletes tejgyüjtő állomás. Sok helyen látható, hogy az országutak mentén, ahol a legnagyobb a porfelleg és napsütés, padokon rendeztek be gyűjtőhelyet! Néhány lépéssel odább pedig terebélyes hársfa áll, amelynek árnyékában legalább átmenetileg tudnák biztosítani az összegyűjtött tej jobb megóvását.. A tejtermelőktől átvett tejnél ügyelni kell annak osytályozására, mert előfordulhat az az eset is, hogy a termelő nem teljesen lehűtött tejet szolgáltat ‘be, amit külön edényekbe s a lehűtött tejtől teljesen elkülönítve kell tartani. Itt is külön figyelmeztetnünk kell a tejtermelőket, hogy soha, semmi körülmények között nem szabad összeöntenünk a meleg és hideg tejet! Viszont a tejtermelők figyelmeztessék a gyüj tőszemélyzetet, hogy meleg időben takarják be a kocsikon levő kannákat vizes lepedőkkel, gyékénnyel, vagy szalmatakarókkal. A tej csarnokok pedig vizsgálják felül a befuvarozási tervet. Meleg időjárás tartamára olyan útvonalakat kell választani, amelyek lehetővé teszik, hogy a tej ne savanyodjék meg a szállítás ideje alatt. A befuvarozási tervet úgy kell kidolgozni, hogy a gyüjtőautók bizonyos időközökben érkezzenek meg s a sorompóknál ne legyen torlódás, nehogy az összegyűjtött tej napsugarak hatásának legyen kitéve. A gyüj tőautókat a szállított tej letakarása céljából lepedőkkel vagy gyékényekkel kell ellátni. A gyűjtési időpontot úgy kell megállapítani, hogy abba az aznap reggeli fejés is beletartozzék, mert egyébként az a veszély fenyeget, hogy ez a tej másnapig a termelőnél marad, amikor már rendszerint megsavanyodott. A tej átvételét is lelkiismeretesen kell tehát elvégezni, aminek fontos tartozéka hogy a medencéket, pasztörizálókat. fölözőgépeket, csöveket, hűtőket, stb. a legszigorúbb tisztaságban tartjuk. Az írót nem szabad azokba az edényekbe tölteni, amelyekben tejet szállítunk a csarnokba. Az ilyen kannákat feltűnő módon kell megjelölni. A, tej csarnokoknak módjában áll, hogy versenyt hirdessenek ki az egyes községek, felvásárlók, szállítók és szervező közegek között a tej megsavanyodásának legkisebb százaléka terén, de a vidék egyes .tejcsarnokai is versenyt hirdethetnek ki egymás között Burgonyaiiltelésnél jelöljük ki a fészkeket! Hasznos tanácsok, melyeket jól alkalmazhatunk munkánk során Ha a talaj már nem tapad és a 6—7 C fok hőmérsékletet elérte, azonnal meg kell kezdenünk a burgonya ültetését. Április végéig a burgonyánkat okvetlenül el kell ültetnünk, de igen ajánlatos azt mielőbb megtenni, mert a korábban ültetett burgonya jobban ki tudja használni a téli talajnedvességet. Ebben az esetben a kezdeti fejlődése is gyorsabb és így a különféle betegségekkel szemben is ellenállóbb. A korai és középkori érésű burgonyafajtákat 70X35, a középkésői és késői fajtákat 70X40 cm sor- és tőtávolságra kell ütetni. A burgonyagumókat homokostalajban 15, középkötött talajban 10—12, kötött talajban 8 cm mélyen ültetjük. A Szovjetúnióban a burgonyaültetést traktorral vontatott négysoros ültetőgéppel végzik. A 70 centis sortávolságra nálunk is a gépesítés miatt van szükség, mivel kisebb sorközben a traktor nem tud úgy elmenni, hogy a burgonya lombozatát, szárát meg ne sértené. Ha nem áll rendelkezésre ültetőgép, akkor elültethető a burgonya fészekvájó gép után is. Ez a fogattal vontatott eszköz a talajban tetszésszerinti távolságban és mélységben barázdákat húz. Ha nincs fészekvájó gépünk, kijelölhető a sortávolság eketestre szerelt olyan barázdahuzóval, melyre töltögető ekéket szerelünk. Egy ekegerendelyen vízszintesen fekvő vasrudra 4 kisebb töltögető eke megfelelő mélységben és távolságra járatható, sőt egy kis ügyességgel a fészektávolság is megállapítható. A sor- és tőtávolság azonban kijelölhető vetőgéppel, sőt kézi gereblyével is, ha keresztben és hosszában megjáratjuk a táblán. Hibája ennek, hogv a fészkeket kézi kapával kell kivájni, tehát sok és nehéz kézi munkát igényel. Hibát követnek el azok, akik kijelölés nélkül, kézikapával ültetik el a burgonyát. Kijelölés nélkül a fészkeket nem lehet egyenes irányban kivájni, így a sorok görbék, a sor- és tőtávolságok pedig egyenetlenek. Rosszul végezzük el így a talajkibasználást! Ügyeljünk a burgonya ültetésénél arra is, hogy ta fészkekbe pontosan helyezzük be a vetőburgonyát. A burgonyát kosárban, vagy vállraakasztott zsákban tanácsos vinni. Az ültetést végző dolgozónak ültetés közben helyét elhagyni nem szabad. A kiünilt kosarak és zsákok megtöltését úgy kell megszervezni, hogy arról olyanok gondoskodjanak, akik maguk az ültetésben nem vesznek részt. Az elültetett burgonya betakarása történhetik kézi kapával, ekével, töltögető ekével, stb. Betakarás után ajánlatos a burgonyát — szükség szerint — hengerrel, majd könnyű fogassal megjáratni. Vetőburgonyának legalább tyúktojás-nagyságú egészséges burgonyát kell használni. Több helyen a 8 dekánál nagyobb gumókat ketté szokták vágni, még pedig hossztengelyük irányában. Ahol ezt megteszik, ott különösen ügyeljenek arra, hogy a vágókést minden egyes gumó átvágása előtt fertőtlenítő oldatba mártsák. Ilyen fertőtlenítő oldatot magunk is készíthetünk víz és formalin keverékből. Kettévágni csak annyi burgonyát szabad, amennyit még aznap el tudunk ültetni. A szétvágott burgonyát minden esetben olyan helyre szabad csak ültetni, ahol előző évben nem burgonyát, hanem valami más növényt termeltünk.
