Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-09-17 / 27. szám
A dolgozó parasztok kérdeznek Parasztküldöttek válaszolnak A SZOVJETUNIÓRÓL A dolgozó parasztok ezrei fordulnak érdeklődéssel a Szovjetunióból hazatért parasztküldöttség tagjaihoz. A kérdések egész tömegeire várnak választ. Mivel ezek a kérdések nemcsak az egyes embert érdeklik, hanem a dolgozó parasztság széles tömegeit is, a hozzánk beérkező leveleket, valamint az azokra adott válaszokat lapunk hasábjain rendszeresen közölni fogjuk, özv. Vavra Ferencné dolgozó parasztasszony a következő levelet írta: Kérdés Sok jót hallottam már a kolhoz-parasztok életéről. Én most azoknak a szavára vagyok kiváncsi, akik látták azt, ami ott távol történik. Este, ha összejövünk, itt a faluban a földművesszövetkezet előtt, mindig feltesszük a kérdést, hogy van-e kertje a kolhoz-tagnak. Meg, hogy mekkora az a kert? Mit termel benne? kell-e adni a közösségbe azt, amit ott termel? Az is érdekelne bennünket, hogy van-e a kolhoztagoknak olyan vagyona, amiből az vehet magának, amit akar. Vásárolhatnak-e maguknak kerékpárt, rádiót? Vehetnek-e bútort, olyat, amilyet éppen akarnak? Amennyire futja a keresetükből? Mert van upve olyan is. akinek több futja, mert többet, jobban dolgozik és többet is keres? Hát az ilyen mit vesz a pénzen? Aztán van nekem egy unokám, a János, aki most megy gimnáziumba. Erről jut eszembe, hogy megkérdezzem, hogy a Szovjetúnióban a kolhoz-tag fia vagy unokája tanulhat-e tovább, ha kedve tartja és tehetséges, jófejű gyerek? Mert sok akad ilyen a dolgozó parasztok között. Kérem, hogy erre válaszoljanak nekem. hiszen a Szovjetúnióban járt parasztküldöttség tagja volt a Szabad Földműves szerkesztője is. Súlyán Pál, 5 holdas Válasz Kedves Súlyán Pál! Sok kolhozt látogattunk meg és így bő alkalom volt betekinteni a kolhozok életébe. Minden kolhoz-tag negyed-fél hektárig tarthat magának földet háztáji gazdálkodásra. (Egy hektár föld holdra átszámítva 1-7 hold.) Ezen a területen a saját maga részére termel a kolhoz-tag. Ami itt terem, azt nem kell beadni a közösségbe. Az itt végzett munkáért nem jár munkaegység. Ezen a földön konyhakerti növényeket termelnek. Burgonyát, répát, petrezselymet, hagymát, zöldségféléket, Ezt persze tetszésük szerint el is adhatják, ha nincs rá szükségük. Ebből k"'"n jövedelmük van. Természetes, hogy a pénzén mindenír azt vásáról, amit akar. Amire szüks'ge van. Pénzt nemcsak a munkaegység után kap, hanem a háztáji gazdálkodásból is van külön jövedelme. Minden kolhoz-tagnak van tehene, ezenkívül anyakocát, 20 birkát, 20 család méhet és korlátlan számban baromfit is tarthat. A takarmányt a kolhoz biztosítja az állatok számára. A tehén kijárhat a kolhoz legelőjére. Atz vehet magának, amit éppen akar a kolhoz-tag. Mindenkinek van kerékpárja, rengeteg kolhoz-tag motorkerékpáron jár már és egyre szaporodik az autók száma is a kolhozokban. Láttam a lakásukat, szépen van berendezve, sokhelyen egészen új bútort találtam. ről. De szeretném olyantól hallani ezt, aki kint járt most a parasztküldöttséggel, aki végiglátogatta a szovjet kolhozokat és saját szemével látta, milyen a kolhozasszonyok élete. Gondoskodnak-e ott a hadigondozottakról? Az özvegyen maradt dolgozó asszonyok gyermekeivel mi történik? Ezt szeretném tudni és hogy világosítsanak fel. Ügy érzem, hogy ez nemcsak engem, de minden dolgozó parasztasszonyt érdekel ebben az országban. Válasz Kedves Vavra Ferencné! Azért mentünk ki mi, parasztküldöttek a Szovjetunióba, hogy saját szemünkkel győződjünk meg arról, milyen ott a parasztság élete s amit látunk, tapasztalunk, azt mondjuk el dolgozó paraszt társainknak. Amerre csak jártunk, láttuk, hogy a kolhozban minden asszony dolgozik. Nem gond és nem akadály a munkában a gyermek, mert reggel, mielőtt munkába indulnak, beadják a gyermekeket a napközi otthonokba. Azt tapasztaltuk, hogy még a legkisebb kolhozban is van bölcsőde. Az apróságok itt egész nap játszadoznak, pihennek, szórakoznak. Reggel hét órától, amíg a munka tart, gondosan felügyelnek a gyermekekre. Este, amikor az asszonyok hazatérnek a munkából, ismét magukhoz veszik a gyermekeket. Este hangverseny, mozi, vagy más szórakozás van a kolhozban. Vidám életet tapasztaltunk mindenütt. Az emberek nem fáradnak el a munkában, nincs gondjuk, mindenki jókedvű, a gyerekek egészségesek. A kolhozasszonyok nem mindig mennek ki a földre dolgozni. Ha otthon van nagyobb elfoglaltságuk, akkor otthon maradnak mosni, vasalni, vagy kenyeret sütni. A háztáji gazdálkodásban meghagyott földön dolgoznak, rendbeteszlk a lakást. A gyerekek előtt, ha azok felnőnek, minden pálya nyitva áll. Minden egyes gyermeket számontart a kolhoz s minden fiatalnak lehetősége nyílik a továbbtanulásra. A hadigondozottakról, akiknek férje a Nagy Honvédő Háborúban esett el, a kolhoz gondoskodik. A közösségnek megbecsült tagjai ők. Mindenben segítségükre sietnek. Gondtalan, szép életük van. Azt is meg kell még írni, hogy a kolhozban nemcsak vasárnap van jobb '-tel az asztalon, mint például nálunk a faivakban. Ott mindennap meleg, főtt ételt esznek, hús van ebédre, gyümölcs, sokszor tészta is. Bőségesen táplálkoznak és mindenki megelégedett. Azért dolgozunk most mi is, azért építjük a szocializmust, hogy a mi dolgozó parasztasszonyainknak is ilyen jó, gondtalan és vidám életük legyen. hogy így is az fi brigádjuk a legjobb, legtöbb munkaegységük van és legesekben vágják a tarlót is.._.. Délben az ebédnél hallottam csak, hogy édesanyám milyen harcos szövetkezeti tag. Mi. kor Fícsor Anna azt fejtegette hogy fí bizony kilép, mart az ő Közijük már eddig egy malackát tudott venni a napszámból, amit Zöld kuliknál keresett, meg ruhát is akasztott már magára ők meg csak épp előleget kapnak, amiből élnek és azt sem tudják a végén kapnak-e valamit. — Hogyan beszélhetsz mán így Anna — fedte meg édesanyám. — Hát nem látodf mennyi sok szép élet gyűlik ott kazalba? Hát kié az. ha nem a miénk? — Nem látod, milyen szép a tábla? — KI kap érte pénzt? — fin csak azt mondom. — szolt Inár akkor mindenkihez édesanyám —. hogy így közcsen dolgozni a legjohhj Jó kedve is van az embernek, meg amit nem tud az egyik, tud a másik—Nézzétek csak a fiamat — mutatott rám büszkén. — ck is azért tudtak mác régebben ott a városban több ruhát, meg jobb élelmet szerezni. mert sokan voltak, aztán kikövetelték — Nem úgy,/ mint a múltban. Megvallom. igen. büszke voltam édfcuuyamva, akkor és most is, amikor ezeket végig gondoltam és a feleségem lóberés ruhájára, meg az én cipőmre meg a könyvekre gondoltam_legyintettem, legyen. Vigyék el, majd veszek én másikat. Estire már egészen megbarátkoztam az adás gondolatával, örömmel mentem haza, örültem, hogy magamban le tudtam győzni ezt a nem adakozó hajlamot. Még az is eszembe jutott. hogy elmondom majd, milyen gondolatok gyötörtek. Már majdnem ugrándozva mentein örömömben, mikor megyek fel a lépcsőn s hallom, hogy megint nálunk van a legnagyobb zaj. A gyerekek kiabálnak, ujjonganak. — Jaj de szép, Jaj de szép! _Az enyém szebb — mondja a másik, — aztán még valami dudába fújnak, tele lesz ve le az egész ház, a feleségein is felkacag, apám, édesanyám nevetése ugyancsak hallik s különösen édesanyámé ügy sikongatott. . Kinyitom a konyhaajtót, hát csak nézem, miféle csomagok tornyosulnak a konyhaasztalon. Bent még tart a zaj, nem vettek észre, hogy én jöttem, érdeklődve bontom ki az egyik csomagot. Hát látom, hogy piroscsíkos ágyhuzat van ben. ne. Édesanyámnak mindig Ilyenre fájt a foga, de hát az olcsóbbat, azt a kéket tudta megvenni. A másikban meg sifon a harmadikban ingnekvaló, többféle színben. Egyben meg édesanyámnak ruha, — ni csak te, — mondom magamban, az én jó anyám még megfiatalodik! Milyen fiatalos ruhát vesz. Bent csak tart a nevetés, még számbaveszem, hogy mik vannak az asztalon, mikor meglátok az egyik széken egy pár magasszárú cipőt, odébb meg egy papírzacskóban ka lap. Aztán meghökkentem. De honnan ez a sok minden? Hát mi történt itt? Nem tudtam magamnak választ adni, benyitottam a szobába, a zajgó család közé. — Jó hogy gyüssz, fiam — mondta édesanyám máris fogott egy cipődobozt s odajött. — No ülj osak le. — Magamhoz sem tértem, felhúzta a lábamra a dobozból kivett új cipőt — No állj csak rá. — Gépiesen felálltam. — Nem nyom? — kérdezte. Én csak híimmögteai,_nem, nem. Még mindig nem értettem az egészet, azaz, hogy már kezdett derengeni, de nem voltam azért bi2tos. Mikor megláttam a szoba asztalon a könyveket, végkép elámultswn. — Mondják meg végre, mi történt itt? — Mi ez a sok minden? — mutattam körbe s fejemmel a kpnyha felé intettem. _Hát ez a tietek — mutatott édesanyám a gyerekek új ruhájára, az én cipőmre, meg az asztalon heverő könyvekre. — De hát ml ez?,.. — Ja, persze, te nem is tudod — szólalt meg az apám —, hát most va^^ap kaptuk meg a szövetkezetből a pénzt. — Ahá — mondtam meglepetve és egy kicsit meg is róttam magam, hogy erre nem is gondoltam, mert mindenféle butaság járt az eszemben. Nem is tudom, hogy miért nem godoltam erre. — No, de mire való ez? — kérdeztem, mikor magamhoz tértem — hát hogy nekem is, hát hiszen megkeresem én a magamét. _Nézz ide. fiam,— szolt édesanyám, s mi óta itt van, először láttam árnyékot az arcán. — Ezt mi mind megvehetttik volna otthon a szövetkezetben__Dehát gondoltuk, miért ne látnánk benneteket és tudod, most még van egy pár napi időnk, mert a szemest már betakarítot. tűk, a kapást még nem kezdtük el. Megbeszéltük apáddal, hogy feljövünk és itt vesszük meg Tudod, ez valami olyasféle akar lenni, mint amikor te elmentél — itt egy picit elmosolyodott —, elmentél a répaásástól és hazajöttél sok ruhával. Szóval amikor te otthagytad a falut és gyárimunkás lettél, hát úgy megleptél bennünket. Egyszóval mot megmutattuk neked, hogy már mink is sokan dolgozunk egymásért és látod, eny nyi Jut — mutatott ki a konyhába — meg mindenre, ami körülöttünk volt... — De mennyit kaptak édesanyám? Akkor sem volt ennyi pénzem, amikor az apám a házát eladta — adta meg a választ az apám. Nevettünk, most már mindnyájan nevettünk, — úgy bizony, édesfiam — mondta édesanyámnak, s ezét a térdemre tette__Ezekkel ni — mutatott a cipőre, meg a ruhákra_kicsit törleszteni akartunk, azzal meg — intett fejével a köny. vek felé — azt akartuk, hogy még többet tudj te is, meg mind a munkások, akik itt vagytok, mert én éppen rajtad keresztül látom, hogy ti vagytok a gyámolítóink. Ha ti itt sokat tudtok és sok gé pet csináltok, akkor nekünk otthon mindig kevesebb lesz a dolgunk és vidámabb az életünk. Szóval a könyveket meg azért vettük, no. Mon tad, hogy mi hiányzik és a feleséged is említett egy párat hát megvettük, és még pénzünk is maradt— büszkélkedet édesanyám. Mikor felszálltak a vonatra, édesanyám még visszaszólt a vonat ablakából: ' — Ha a kapásokat Is elszámoltuk, még feljö. vünk! — Mindig szívesen látom édesanyám — kiáltottam vissza— De arról már tegyen le, hogy ilyeneket vegyen — mutattam a cipőmre. — Pedig még veszek — integetett ahogy a vonat indult mert van még mit törleszteni.. Még mondott valamit, de a vonat zaja már el nyelte... 1 isratasiavai Keryiei 1 A bratislavai Kerületi Nemzeti Bi- 1 zottság 41 szövetkezeti előadót iskolá| zott ki, akik segítségére lesznek az ] EFSz-eknek a munka- és a pénzügyi 1 tervek előkészítésében. A Kerületi 1 Nemzeti Bizottság mezőgazdasági osztá! lya elkészítette az őszi munkatervét az | egyes iárások szerint A burgonyasze- 1 dést november 30-ig, a cukorrépasze| dést szeptember 25-től november 30-ig, 1 az ősziek elvetését pedig szeptember | 10-től december 10-ig tervezik. Az őszi l szántást december 15-ig hajtják végre | A közös vetési eljárás megszervezésé- 1 ben a népi közigazgatás szervei íenn- I tartják a szoros együttműködést az | SzKP járási bizottságával és a földmű- I vés raktárszövetkezettel. I Nyiirai kerület I A tarlóhántást a kerület már augusz- I tus 26-án 100%-ra teljesítette. I *** 1 A gabonabeszolgáltatás terén Nyitraí ivánka áll az első helyen 122.65%-kal. | A járási versenyzászló átvételekor kije- 1 lentették a nyitraivánkaiak, hogy ku- I koricabeszolgáltatásukat is 100%-on fe! lül teljesítik. | *** | A vicsápapáti EFSz versenyre hívta I ki az EFSz-eket a kóreai akció kereté- I ben rendezett gabonabeszolgáltatás te- 1 rén, Vicsápapáti e versenyben első a I járásában. I *** 1 A kerület 65 EFSz-e kötött már szer{ ződést az Állami Gépállomással. A | szerződéseket m egész gazdasági évre | kötötték meg. A föld technikai rende- I zése több mint 100 EFSz-ben történt I már meg. ; IpsrfesE kerület | A kerületben szeptember 6-ig 5590 I hektáron tüntették el a mesgyéket. A I nagykaposi járásban Pavlovce 49, Drah! ríov 96. V. Rafkovce 120 hektáron tün! tek el a mesgyék. Háromszáz hektáron { felüli területen tüntette el a mesgyé- i két: N. Hruíov és Űdol. | *** f A kerület az idei beszolgáltatásoknál i elérte már a 100%-t és ezt táviratilag 1 jelentette a köztársasági elnöknek. | Az egyes járások közül az augusztus I végi eredménvtáblázat szerint csak a I nagymihályi, sztropkovi és nagykaposi f járás haladta túl a 100%-ot. Azóta a 1 giraltovcei, homonmi, eperjesi, szob- 1 ránci és varanói járás is túlkerült a I 100%-on. ! B«££ie?c@báRyaI kerületi I A kerület első EFSz-ét 1949 májusáí ban Slizskó községben (rimaszombati 1 iárás) alapították meg. A példát számos | község követte és 1949 végén már 96 l EFSz-e volt a kerületnek, ezen kívül | 127 Előkészítő Bizottság működött, A I szövetkezetek gyarapodása ez évben 1 tovább folytatódott. Az első negyedév I végén már 325 EFSz illetve Előkészítő | Bizottság működött a kerületben. A mai ] helyzet: 258 EFSz és 98 Előkészítő Bi! zottság. A kerületben több, mint 26 I ezer kis- és közéDföldműves csatlako- 1 zott már a szövetkezeti mozgalomhoz. 1 A nyári munkák során 15.140 ha föl— | dön folvt közös munka, melynél 187 i önkötözőgép. 165 traktor, két kombájn ■ és 620 fogat segítette a munkát. A kö- I zös munkában 138 EFSz 4685 földműj vese vett részt. *** A tarlóhántást a kerületben 90%-ra j befejezték. Felszántatlan csak olyan i föld maradt, melybe — a nagy száraz| ság miatt — az eke szinte be sem hatolhatott. A nagy szárazság okozta takarmányhiányon részben azzal segítenek, hogy kaszás-brigádokat szerveztek, melyek Csehországba utaztak, ahol gazdag takarmánytermés volt. Kassai kerület A kerület tanárai és tanítói feladatukul tűzték ki, hogy elősegítsék a falu minél előbbi felemelkedését. Ennek során a közös és nagyüzemi gazdálkodás előnyeiről előadásokat tartottak a falvakon és keskenvfilmekkel látogattak el a községekbe 167 községben mutattak be mozgó képeket; ezeken az előadásokon összesen 21.047 dolgozó- paraszt vett részt. A mozgóképelőadásokon kívül szerkesztettek jelszavas és agitáciős olakátokat és kivitték azokat a községekbe. Ezt az alapos felvilágosító munkát kézzelfogható eredmények követték A keleti vidék EFSz-eink egymásután alakultak meg és gyors iram- I ban fejlődnek. A közös munka szép I eredményekre vezetett különösen a kas- I sai, a királyhelmeci és az iglói járásí ban. Kérdés En négyhoidas parasztasszeny vagyok. Két gyermekem van. akiket nagyon keservesen neveltem fel. A férjem meghalt már az első világháború után, egyedül maradtam a gyerekekkel. Sokat dolgoztam, eljártam napszámba, hogy családomat el tudjam tartani. Különö sen nagy gondot okozott, hogy a gyerekeket mesterségre kitaníttassam. Sokat hallottam a Szov.jetúnió asszonyainak életéről. Újságban is olvastam er-Van mindenkinek rádiója, több rend ruhája, kis könyvtára. A kolhoz-tagok szeretnek tanulni. Az általam látott kolhozokban általános- és középiskolák működtek. Ezt mindenki el is végzi, mert kötelező is ezeknek az iskoláknak az elvégzése. Azok, akik érzik, hogy tehetségük van, akik kedvet kapnak a továbbtanulásra, elmehetnek mérnököknek, orvosoknak, tanároknak. A szovjet hatalom gondoskodik a továbbtanulásról, g mindenki előtt nyitva áll az út akármelyik egyetemre, vagy főiskolára. A mi népi demokráciánk is a Szovjetúnió példája nyomán halad és ha összefogunk, a Párt irányításával mi is elérkezünk a paraszti életnek erre a fejlett, magas fokára.
