Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-08-20 / 23. szám
AZ ASSZONYOK ÉS A SZÖVETKEZET A nők _ ahogy mondani szokás _ mostoha gyerekek voltak eddig a legtöbb EFSz-ben. A férfi tagok, különösen az idősebbek, amellett kardoskodtak, hogy az asszonyok és fiatalok ne legyenek egyenjogú tagok. Tartsák őket nyilván, mint munkaképes családtagokat, akiket mindig elő lehet szedni, ha felgyülemlik a munka, gazocodik a föld, kapásokra van szükség, így van ez az EFSz-ek nagy többségében. Vannak azonban helyek, ahol különleges módon gondoskodtak arról, hogy az asszonyokat t' eltartsák. Az egyik helyen az asszonyok is rendszeresen eljárhattak a szövetkezeti értekezletre és hozzá is szólhattak a kérdéshez. Ha azonban szavazásra, döntésre került a sor, az elnök megkérte a asszonyokat, menjenek ki a helyiségből, mert szavazás lesz. A magasabbfokú EFSz-ek többségében az asszonyok munkájáért járó munkaegységeket a családfő könyvébe írták be, vagy azt is ;egtették, hogy mint napszámosokat fizették ki a tagok feleségeit és az ő munkájukért nem a munkaegység szerint járó részesedést fizették. Mondani sem kell, hogy az ilyen és hasonló értelmezése a nők részvételének a szövetkezeti mozgalomban, nem sokat tett annak irdek hogy az ország lakosságának a felével, a nőkkel megszerettesse a szövetkezeti mozgalmat és a szövetkezetek sorsát szívügyüké tegye. Hogy most a dolgozó falusi asszonyok egyrésze _ különösen a szövetkezeti tagok feleségei — a szövetkezetek felé fordul, azt annak tudhatjuk be, hogy az asszonyok — anélkül, hogy arról bárki is különösebben meggyőzte volna őket _ érzik, hogy a szövetkezetben egyenjogú emberekké válhatnak, megfelelően értékelik munkájukat. Ha csak azt vesszük, hogy a termelőcsoportban a munkaegységek egyenlő munkáért egyenlő részesedést biztosítanak a szövetkezet tagjainak — tekintet nélkül arra, hogy nő vagy férfi az illető. — ez magábanvéve is elér. hetet’ sn a csoporton kívül dolgozt, -onyok számára, hisz a nők még a felszabadulás után is sokszor félbérért dolgoztak. Sztálin érző a2t mondta az élmunkás kolhozparasztok else kongresszusán: „A nőkérdés a kolhozokban — fontos kérdés, elvtársak. Tudom, hogy sokan közületek lebecsülik a nőket, sőt tréfát űznek helőlük. Ez azonban hiba, elvtársak, mégpedig komoly hiba. Nemcsak arról van itt szó, hogy a lakosság felét nők teszik. Mindenekelőtt arról van szó, hogy a kolhozmozgalom számos ki- Váló és tehetséges nőt állásba emelt. Nézzétek meg ezt a kongresszust, összetételét és meglátjátok, hogy a nők az elmaradottak sorából már régen az élenjárók sorába emelkedtek A kolhozokban a nők nagy erőt képviselnek. Ezt az erőt véka alatt tartani bűn“. Sztálin szavai érvényesek a mi szövetkezeteinkre is. Számos szövetkezetben találhatunk példát arra, hogy mennyire magukénak érzik a szövetkezetét az asszonyok, mennyire felelős, nek érzik magukat érte és hogy őrködnek érdekei felett ott, ahol 'egyenjogú rendes tagok. Viszont az a szabály is érvényes, hogy meglátszik az EFSz külsején és belső életében, ha kizárják az asszonyokat. Kevesebb a kezdeményezés, rendetlen a tanyakömyék és hiányzik a csoport munkájából az, amit pedig az egyénileg gazdálkodók igen nagyra értékelnek gazdaságukban: az asszony aprólékos munkája, gondoskodása. Az utóbbi időben már látunk némi javulást, mégis azt kell mondanunk: ne elégedjenek meg az EFSz-ek fél eredménnyel, vagy azzal, hogy az asszonyok képviselve legyenek a szövetkezetben, hanem arra törekedjenek, hogy az aszszonyok minél nagyobb számban vegyenek részt a csoport munkájában és vezetésében, mert minél több lesz a nő az EFSz-ben, minél nagyobb lesz a szerepük, annál erőteljesebbek lesznek a szövetkezetek és velük együtt erőso dik a demokrácia. Persze, akik semmiképpen sem nézik jó sasmmel a nők részvételét a szövetkezeti munkában, azok találnak érvet, ömaguk igazol isára. Például: ki neveli ezután a gyerekeket, mi lesz a háztartási munkával, ki fog főzni. Akik ezt mondják, azok öt-hat évvel ezelőtt még szó nélkül elnézték, hogy a kicsi gyereket hátán vigye az asszony a földre, hajnalban főzzön, éjszaka mosson. Akik így beszélnek, azok nem veszik figyelembe vagy nem akarják figyelembe venni azt. hogy ma már módjuk van arra a szövetkezeteknek, hogy napközi otthont szervezzenek. A munka sem kezdődik hajnali három órakor, mint valamikor és az asszonyok is otthon maradhatnak egy napra a nagyja munkát elvégezni, nem úgy mint ezelőtt, mikor egy napi távoliét miatt elcsaphatták a munkából. Az asszonyok előtt soha nem látott lehetőségeket nyit meg a szövetkezeti mozgalom. Élni kell ezekkel a lehetőségekkel. Az asszonyoknak maguknak kell rajta lenni, hogy úgy vegyék ki a munkából a részüket, úgy kapcsolódjanak be a versenybe, hogy megmutathassák jogosultsá. gukat a szövetkezeti tagságra. Vigyék előre szövetkezet ügyét és vigyázzanak rá. mint a szemük fényére. Egyszóval ne engedjenek jogaikból és küzdjék ki a szövetkezetekben is azt a helyet, ami joggal kijár nekik. G. I. CSAVAROS SÓGOR:______ f £h meg a közmondásos yu ecseki No, ezt hallgassák meg, ha van idejük. A közmondásos Mecsekit nem azért híjták a mi falunkban közmondásos Mecsekinek, mintha közmondásos lett volna a szépsége vagy valami egyebe, hanem azért, mert akármit mondtak neki, egy közmonddást mondott rá. Csépléskor találkoztam a közmondásos Mecsekivel az utcán. Zlíros-Piszkei sugdosott éppen a fülébe valamit. — Sss, sss, susmus, süsüsü, sss — duruzsolta lágyan Zsíros-Piszkei. — Jó pap holtig tanul — bólintott a közmondásos Mecseki. — Mit mondott a kutak? — kérdeztem Mecsekitől— Beszélni ezüst, hallgatni arany — rázta meg a fejű a közmondásos Mecseki. — De aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók — mondtam, mert a közmondásos Mecsekivel nem lehetett másképpen beszélni, mint közmondásban. — Akinek nem inge, ne vegye magára — húzta a szeműbe a kalapját és elment. Más?iap hallottam, hogy a közmondásos Mecseki, akinek beadta ugyan a pompás termése kötelező részét, de azt csak két mázsával toldotta meg. — Sok kicsi sokra megy — vigasztalta az átvevőt. Ez szombaton volt, másnap nagygyűlést hívtak össze a falunkban, hogy megtárgyaljuk a szomszéd falu versenykihívását. Egyhangúlag csatlakoztunk a versenyhez. — Kétszer ad, aki gyorsan ad — bólintott elégedetten Mecseki. — Nagyon helyes — örvendeztek a körülötteállók. — Hát te mennyit teszel még hozzá a kétmázsádhoz? — Aki kiváncsi, az hamar megöregszik — mondta rövid gondollcodás után a közmondásos Mecseki és elment. Hanem a falut ettől a perctől mintha kicserélték volna. Az öreg pók, amelyik a versenytáblán lakott, mert ott senki se háborgatta, a falramászott bánatában, amikor látta, hogy órámként jönnek írni a versenytáblára. Három nap alatt többet adott be a falu, mint előbb egész héten. — A falu becsületéről van szó — mondta Csokvai Feri. — Nekem beszélhetnek — mondta Zsíros-Piszkei. — Én azt csináltam, amit akarok. — Lassan járj, tovább érsz — mondta a közmondásos Mecseki és futólépésben hazament. A szövetkezet telefonon kapta a híreket, hogy áll a szomszéd falu, mindjárt ki is írták a versenytáblára. Az emberek, ha volt egy perc ráérő idejük, szaladtak a táblához, megnézni, hogy áll a verseny, aki maga nem tudott jönni, a gyerekét küldte, mondván: — De jó hírt hozzál ám, mert megraklak! Hát hozták is a jó híreket. Ügy ment a verseny, mintha megbabonázták volna a falut. A tábla körül mindig nagy csoport állt, csámcsogva nézték a növekvő százalékokat. — Mit osztanak itt? — kérdezte a rövidlátó Markazi Lidi néni, amikor meglátta a tömeget a tábla körül. — Dicsőséget — mondta meg neki Csokvai Feri. — Idegenek is résztvesznek a verseo jjüíi — kérdC‘Zt,ek' csudálkoma I az emberek egy legény képe előtt. — Oszt műyen tejfelesszájú legényke és négyszázhatvan százalékra teljesítette a beadási’ — Tejfelesszájú legényke az öregapátok — szólalt meg a háttérből Kovács Jani bácsi. — Hatvankilenc éves vagyok én már, csak az 1900-bul való képemet tettem ki, mert nem volt más. így hát az emberek rájöttek, hogy mégis csak jobb új képet kitenni a táblára, hogy ne származzanak félreértések, erre osztán rettentő mód fellendült a fényképészünk forgalma. Úgy sietett már a képekkel, hogy Zánkai Lacinak például két orra lett a képen. — Még mindig jobb, ha két orra van az embernek, mintha egy sincs — vigasztalta a fényképész. Olyan iramban ment a verseny, hogy egy hét múlva már át kellett menni a szomszéd faluba krétáért, mert a miénkben már minden kréta elfogyott. Már akkor tudtuk, hogy a mi falunk becsületén nem csak csorba. Ha szóbakerült a beadás, egyebet se hallott az ember: ■ — Én rátettem még öt mázsát! A dolgozók államának adjuk! — Én még nyolc mázsát adtam be! Nem maradhatunk a szomszéd falu mögött! Csak a közmondásos Mecseki mondott mindenre egy közmondást, aztán a szemére húzta a kalapját és elment. Máma reggel aztán találkoztam véle. — Ki korán kél, aranyat lél — köszöntöttem, mert igen korán volt. — Mi ja? — mordult rám mérgesen. Kiesett a pipa a számból. Ez volt az első eset a közmondás Mecseki életében, hogy nem közmondásban szólalt meg. — Aki haragszik, annak sosincs igaza — eresztettem meg egy második közmondást. — Menjen a fenébe a buta közmondásaival! — ordított rám. — A harag rossz tanácsadó — védtem elő a harmadik közmondást a tartalékbul. — Az esze tokját magának! — lett lila a méregtől a Mecseki képe. — Mit közmondásozik? Tegnap bent voltam a begyüjtőhelyen és ... — Hát ha nem lassan jársz, tovább érsz. — Majdnem mondtam valamit! Nem ócska közmondások kellenek ide, hanem tettek! Még hat mázsát adtam be tegnap! Nem vagyok én se rosszabb hazafi, mint a többiek! — Most már nem! — mondtam. — De maga folyton Zsíros-Piszkeivel pusmogott! Oszt madarat tollárót, embert barátjáról... — Ne mondjon nekem közmondásokat! — mérgelődött. — Tudja, mit mondtam Zsíros-Piszkeinek, amikor utoljára hozzám jött pusmogni? Különben inkább nem mondom meg, mert egy csomó gyerek van itten. Csak anynyit mondok, hogy nem közmondás volt! De elég baj az, hogy a Zsíros- Piszkei még mindig olyan nagylegény, döngeti a melHt, hogy így, meg ügy, ö nem ad be... Éppen megyek a MNV- re emiatt. Befordultunk az MNV irodába. Ott ült éppen Zsíros-Piszkei izzadva, keserves pofával. Mecsekinek félderült, a képe. — Én már az életemben nem. mondok több közmondást — mondta. — De azt még megmondom, hogy addig jár a kulák a kútra — amíg elszámoltatják ... Újabb küldöttség utazd! a Szovjetunióba A mezőgazdasági termelés fokozására irányuló törekvés azt eredményezte, hogy mélyebben tanulmányozzuk át a Szovjetúnió mezőgazdasági tudományát, ezért augusztus 11-én harminctagú tudós-küldöttség indult »1 a Szovjetunióba. A küldöttség egy hónapos tanulmányúton vesz részt a szocializmus hazájában. Célja az, hogy alaposan áttanulmányozza a szovjet mezőgazdaság-tudományt, amely elengedhetetlenül szükséges mezőgazdasági termelésünk tökéletesítéséhez. A küldöttséghez intézett búcsú beszédéten Nedved’, a földművelésügyi miniszter helyettese többek között a következőket mondotta: Boldogok lehette1-, hogy mint tudósok, -ezögazdasági munkások, meglátogathatjátok azt az országot, amely után oly forrón vágyakozik minőién haladó gondolkozású tudós. Nagy öröm, nagy ajándék és nagy kitüntetés ez mezőgazda-ágiink és Köztársaságunk számára, hogy ily rövid idő leforgása alatt már a negyedik földművesdelegáció látogathatja meg a Szovjetúniót. Most, amikor a legszebb tanulmány-utíutokra indultok, legyetek tudatában annak, hogy a Szovjetúnió mindenki számára nagy és pótolhatatlan iskola s nem utolsósorban vonatkozik ez a mezőgazdasági munkásokra és tudósokra. Magyar könyvesbolt Sraüslavában Prága után Bratislavában is megnyílt a agyar könyvesbolt. A „Pravda“ magyar könyvesboltja a Mihálykapu utcában van és ízt sajtófogadás keretében nyitották meg. A sajtókonferencián Lőrincz Gyula, a C3EMADOK elnöke, értékelte a magyar könyvesbolt meg. nyitásának politikai és kultúrális jelentőségét, hangsúlyozva, hogy a lenini-sztálini nemzetiségi politikai szellemében dolgozó népi demokrácia gondoskodik a magyar dolgozók ideológiai f elváltozáséról. Egyre erősödő kultúrmozgalom, egyre terjedő, haladó irodalom, egyre több könyv ös CSEMADOK-szervezet jelzi azt a fejlődést, amely a csehszlovákiai magyar dolgozók termelő erőinek fejlődésében beállott. A magyar dolgozók soraiban még itt-ott feltűnő idegen világnézetek elleni harcban leghatásosabb eszközünk a haladó szocialista tartalmú könyv, a felvilágosítás, a politikai meggyőző munka 8 nagyszerű fegyvere, amelyet igyekszünk minden dolgozó kezébe eljuttatni. Ebből a szempontból jelent politikai eseményt e könyvesbolt megnyitása is, amely nemcsak magyar dolgozóinknak, de a köztársaság minden haladó polgárának ügye — mondotta megnyitó beszéde során a C SEM ADOK elnöke. Lőrincz Gyula megnyitója után Egri Viktoi ismertette a könyvesboltban eladásra kerülő irodalmi termékeket, amelyek között egyre növekvő számban tűnnek fel a haladó szlovák irodalom termékeinek színvonalas fordításai is, nem szólva legkiválóbb marxistáink politikai műveiről. Természetesen a könyvesbolt anyagának legnagyobb részét a Magyarországon megjelent legkiválóbb politikai és szépirodalmi müvek képezik, A bratislavai magyar könyvesbolt hatalmas lépést jele -'-, a szlovákiai dolgozó magyarság kultúréletében, hiszen gondos választékban adja dolgozóink kezébe a proletár nemzetköziség és a szocialista hazafiság eszméit szolgáló kultúra termékeit. A sajtóbemutatót hétfőn követte a Magyar Könyvesbolt ünnepi megnyitása. A megnyitó ünnepen jelen volt dr. Pavlik tájékoztatásügyí és népnevelésügyi megbízott, Matej Bél sajtófőnök, Gireth közlekedésügyi megbízott, Major István, a „Pravda” vezérigazgatója, C. Stitnicky, a Csehszlovák író Szövetség szlovák tagozatának képviselője, Fáhry István a Párt, Fellegi István a CSBMADOK képviseletében. A népi demokratikus országok konzulátusai részéről megjelent az ünnepi megnyitáson Füredi József magyar, Kamov bolgár és Pietrovsky lengyel konzult. A vendégeket Major István üdvözölte, majd dr. Pavlik tájékoztatásügyí megbízott mondott ünnepi beszédet. Felszólalt megnyitó-ünnepsé. gén Füredi konzul és Fellegi István, a CSEMADOK országos főtitkára is. A tájékoztatásügyi megbízott beszéde során a magyar könyvel csehszlovákiai statiszt AftjíM ezekben az adatokban ismertette: 1948-ban 4 könyvet adtunk ki 40.000 példányszámban. 1949-ben 35 könyvet adtunk ki 278.000 példányszlmban. Mi az eredmény az 1950-es év első felében? Az első félévben 63 magyar könyvet adtunk ki 691.400 példány, számban, az év végéig újabb 38 könyvet szándékozunk kiadni 336.000 példányszámban. A fenti számadatok alapján megállapíthatjuk, hogy 48-tól 102 magyar könyvet adtunk ki őszszesen 1.018.400 példányszámban. A magyar könyvek átlagos példányszáma 10.000 körül mozog. Meg Kell azonban jegyezni, hogy ez a példányszám a nagyjelentőségű politikai és földműves kiadványoknál jóval nagyobb. Nem szabad elhallgatni azt a tényt sem, hogy a csehszlovákiai magyar könyvpiac egyre töhb könyvet kap a Magyar Népköztársaságtól. 1949-ben 18.746 könyvet okoztunk be 1,189.561.— Kés értékben 1950. elsy felében 56.295 könyvet importáltunk Magyarországról 3,573.000__Rés értékben. Az idei tervek szerint ötször több könyvet importálunk Magyaországrói. rnlm*. 4b be«. Az eperjesi kerület megjutalmazott RFSz-ei Az eperjesi járási Nemzeti Tanács és a versenyek kiértékelésével megbízott bizottság, az SzKP járási bizottsága és a Földműves Raktárszövetkezet kiküldötteinek jelenlétében gyűlést tartott, amelyen elhatározta, hogy a járás legjobb szövetkezeteit megjutalmazza. Az első díjat, egy 24.740 Kés értékfi villanymotoros szecskavágót a mocsannani szövetkezet nyerte 86 hektár gabona példás learatásáért, az SFí>z második típusú munkamódszerére aló áttérésért és a tarlóhántás 100 százalékoselvégzéséért. A második díjat, két krumpliszedő és egy műtrágyaszórógépet 15.575.— Kés értékben a drienovi EFSz-ek ítélték a csoportok példás megszervezéséért és az aratási munkák gyors elvégzéséért. A hanyiskói EFSz 12.200.— Kés értékű varrógépet nyert, mert az aratási és cséplási munkálatokat a leggyorsabban végezte el a járásban és beszolgáltatás! kötelezettségének 100 szá zalékra eleget tett. A negyedik díjat, egy 6349— Kés értékű szecskavágót, a petrovani EFSz.nek ítélték a; aratási és a cséplési munkálatok gyors és példás elvégzéséért és az EFSz második típusár; való áttéréséért. A kiosztott dijak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi támogatást is nyújtanak a szövetkezeteknek a szocializmus építésében.
