Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-30 / 20. szám

Lengyelország felszabadulásának hatodik évfordulóját ünnepelte Lengyelországban a falusi lakosság kétharmada bekapcsolódott már a szövetkezeti mozgalomba A dolgozók hatalmas tömegszervezetévé fejlődtek a lengyel szövetkezetek A népi demokrácia országai közül nemcsak a náborús pusztítások mértékével, de az új társa­dalom építésének lendületével is kiemelkedik a népi demokratikus Lengyelország. A latósság számában bekövetkezett több mint hat milliós veszteség, az állatállományban, a termelő esz­közökben ás az egész gazdasági életben bekö­vetkezett rombolások rendkívüli újjáépítési fel­adatokat róttak az új lengyel államra. AZ ŰJ LENGYELORSZÁG vezető társadalmi és politikai ereje, az csztály­­tudatos munkásosztály képesnek bizonyult ar­­ra, hogy a dolgozó nép erőit mozgósítsa ezek. nek a nagy feladatoknak elvégzésére. Az újjá­építés lendülete rövidesen legyűrte a roppant akadályokat. 1949-re már a visszaszerzett terü­leteken ie nagyjából az egész termőföldet meg­művelték. Az újjáépítéssel -aröltve haladt a társadalom átszervezése. A régi nagybirtokrendszerre és a régi kapitalista termelési formákra fölépült Lengyelország helyén hovatovább kibontakozik a népi demokratikus Lengyelország szocialista társadalma. A lengyel szövetkezeti mozgalom szervezeti formái, munkamódszerei is nagy át­alakuláson, fejlődésen mentek keresztül. A lengyel szövetkezeti mozgalom a felszaba­dul'- óta tömegmozgalommá vált, amely'” ke resztül a dolgozó tömegek igyekeztek meghódi. tani, a gazdasági élet kulcspontjait. Ennek foly­tán szükségszerűen az osztályharc eszközévé fejlődtek a szövetkezetek, különösen 1948 után, amikor a dolgozó parasztsággá’ szövetséges mun­kásosztály vette kezébe a hatalmat, A szövetkezeti mozgalom ettől fogva a közvetlen gazdasági feladatok végre­hajtásán túl céltudatosan harcol a kapi­talista elemek visszaszorításáért. Ebből a szempontból a dolgozó parasztság szö­vetkezetei, a Parasztönsegély községi szövetke­zetek mellett megszervezett szövetkezeti gép­központok igen jelentősek. A termelőeszközei­től megfosztott lengyel mezőgazdaság bennük megkapta azokat a nagyüzemi szervezeteket, amelyek a kisárúterme’ő parasztgazdaságok szá. mára biztosították a modern termelőtechnikát. Tejlődésük szédületes üteme mutatja legjobban milyen szükség volt rájuk és milyen nagy hiányt Pótoltak. Míg 1948 elején csak 400 szövetkezeti gépközpont volt körülbelül 4.300 géppel, addig 1949 végére számuk meghaladta a hatezret és a birtokukban lévő mezőgazdasági 'épek szá­ma megközelítette a 180 ezret. A TERVSZERŰ GAZDÁLKODÁS fokozódó érvényesülése a mezőgazdaságban­­szükségessé tette ugyan az állami {^"közpon­tok rendszerének kiépítését, mégis a szövetkezeti mozgalom ezen a térsn nagyban hozzájárult a mezőgazdaság fellendítéséhez. Mindez azt eredményezte, hogy a lengyel szö­vetkezetek hatalmas tömeg&zervezetekké lettek, amelyek a lakosság mind nagyobb részét tömö­rítik és kapcsolják össze a szocialista iparral. Ez elsősorban a mezőgazdasági szövetkezetek­re vonatkozik. A lengyel szövetkezeti mozgalom rohamos fej­lődése és tömegmozgalmi jellege különösen a szövetkezeti t^gok létszámának növekedésében mutatkozik meg. 1949 folyamán a szövetkezeti tagok szá­ma közel egy millióval növekedett, úgyhogy túlhaladta az ötmilliókétszáz­ezres létszámot. A növekedés főleg a fogyasztási szövetkezetek­ben jelentős. Az 1949-es 1 millió 400.000* főnyi létszámról több mint 1 millió 800.000-re emelke. dett tagjaik száma. Nem maradt el e mögött a községi Parasztönsegély szövetkezetek tagsága nak növekedése sem. A jelzett idő alatt 1 mil­lió 600.000-ről 2 millió 100.000-re emelkedett tagjaik száma. De erőteljes a kisipari szövetke­zetek fejlődése is. Tagjaik száma körülbelül 30 ezerrel növekedett és ma mintegy llO.OCO-re rúg. Ezek az adatok meggyőzően mutatják, hogy a szövetkezetek a népi demokratikus Lengyel­­országban HATALMAS ARÁNYÜ TÖMEGSZERVEZETEK amelyek a lakosság 25 %-át tömörítik magukba* Ez a többmilliós tömeg túlnyomó többségben dolgozó parasztokból és munkásokból tevődik össze. 1948—49. folyamán fokozatosan kiszorul­tak a még benlévő polgári vagy kulák elemek, úgyhogy az utóbbiak száma idén tavasszal 1%-ra csökkent. A Lengyel Egyesült Munkáspárt vezetésével és támogatásával, valamint a többi demokrati­kus pártok és a tömegszervezetek közreműkö­désével a falusi lakosság kétharmada belekap, csolódott a szövetkezeti mozgalomba. Ez kifejezésre jutott a falusi szövetkezetek szervezeti életében is. Az 1949. év közepén meg­tartott szövetkezeti választások a dolgozó pa rasztság kezébe juttatták a falusi szövetkeze­tek vezetését és ellenőrzését. A kulákok és ilzé. rek kiszorultak mind a vezetésből, mind a tag- Ságból. Emellett a Parasztönsegély '’-•etség közreműködésével mintegy 130 ezer tagból ál. ló tagbizottságok és községi ellenőrző tanácsok alakultak, amelyek a Parasztszö’-etséggel kar­öltve őrködnek a dolgozó parasztság érdekei felett. Cséplés, beszolgállalás és larlókánlás E három- legsürgősebb feladat elvégzése jelenti a dolgozó nép iránti kötelességet A legsürgősebb feladat most a cséplés elvég­zése, .Gépállomásaink minden nap újabb és új­abb kimagasló eredményt érnek el a cséplési teljesítmény növelésében, a szemvesz*eség csök­kentésében. A Cséplési szemveszteség kiküszöböléséről töbször írtunk, Nem lehet azonban elégszer is­mételni, hogy minden a jó gépbeállításon,. és gondos ellenőrzésen múlik. A cséplőgép rendkí­vül erős üzemben van különösen az idén, ami­kor igen magas rozsot és búzát i csépelni. Elk—hihetetlen, hogy kisebh-nagy0hh hiba, szer ke-zetlazulás ne következzék be. A jól dogozó gépész, azonban, azonnal észreveszi a legkisebb hibát is és azonnal elvégzi a javítást. Ami csak egy csavar lazult meg, 5—10 perc alatt meg lehet szorítani, ha azonban hanyagságból ezt elmulasztják, később esetleg egy—két órás munka szükséges a megjavításához. Időjárásunk az idén rendkívül szeszélyes, Bármikor számítani lehet arra, hogy zivatar, zápor keletkezik- A cséplésnél állandóan készen, létben kell tartani a vízmentes ponyvát és a gé­pet s megkezdett asztagot az első csepek ide­jén már be kell takarni. Csépelni csak száraz gabonát szabad és ha az eső eláll, a megázott kévéket addig kell szár0gatni, amig a kalászuk és a szalma teljesen meg nem száradtak. Rend kívül nagy hiba, ha gabona közé nedves szemek jutnak. Ezek a nedves szemek a magtárban megp'snészednek, megdohcsodnak és megront­hatják a környezetükben lévő egészséges gäbe naszemeket is. éppé® ezért a megázás okozta, kárt az asztag és a cséplőgép betakarításává és a megázott kévék gondos szárításával küszö­böljük ki. Nagyon fontos tennivaló a cséplésnél és a tér ménybehordásnál használt zsákok állandó javí­tása. A legkisebb lyukon is a szemek ezrei szó­ródnak el, behordás, fuvarozás közben. Ez meg. engedhetetlen, ezért a zsákokat használat előtt mindig át kell vizsgálni és a legkisebb nyílást' repedést azonnal ki kell javítani. Jó termésünk bői egyetlen szem sem veszhet el hanyagság vagy nemtörődömség miatt. A fuvarozást végző sze kereken a deszkázatot ki kell javítani. A he­gyes deszkavégeket le kell faragni, a kiálló szc geket pedig ki kell verni. A szalma, törek, pelyva gazdálkodásunk szá­mára jelent nagy értéket. Az állattenyésztés fejlesztéséhez nélkülözhetetlenek ezek az anya­gok. Ezért a szalmára, pelyvára cséplés után is épp oly gonddal vigyázzunk, mint amilyen féltő gonddal vigyáztunk a cséplés előtt a ga­bonára. A kazlakat úgy kell összerakni, hogy azok még nagy eső idején se‘ázzanak be. A be. ázott asztag elradhat és elvész termelésünk szá­mára, Különös gonddal ügyeljünk a takarmá­nyozásra alkalmas szalma, és pelyvafélékre. E- zek télen, a silótakarmányhoz, az abrakhoz ke­serve jelentős tápanyag mennyiséget szolgáltat­nak és gazdaságos takarmányozást tesznek le­hetővé. Amíg szérűkön folyik a cséplés és a dolgozó parasztság egyre fokozottabb versenylendület­tel tesz eleget a dolgoz0 nép iránti kötelességé­nek, egyre nagyobb és szebb teljesítményeket, ér el a terménybeadásban, nem szabad me-fe­ledkeznünk a jövő évi termésről sem. A ó­­hántásról van szó, amely sok helyen nagyon visszamaradt. A behordás után a fogatokat is a tarlóhántás végzésére kell állítani és minél előbb be kell fejezni ezt a munkát is. Szerző dést kell kötni a gépállomásokkal, hogy gépi­erőnket minél jobban kihasználjuk, minél na­gyobb területen élvezhessük a gépi talajműve­lés termésfokozó hatását. Ne tehénnel szánt­sunk, amikor 0tt vau a traktor. A tehén tejelő jószág legyen. A lovakat azonban a behordás és terménybeadás után azonnal fogjuk ekébe és végezzük el minden területen a tarlóhántást, A tarlóhántással azonban csak akkor érünk el igazán jó eredményt, ha a legjobb minőségi; munkát végezzük. Ezért kell traktorvontatta tárcsa után boronát és hengert kötni. Ezért kell az eke után azonnal elboronálni, meghenge rezni a földet.Csak így biztosíthatjuk a jó ned­vesség megőraését, így fokozzuk a talajbakté­riumok munkáját és leszántott gyommagvak is ily módon kelnek ki azonnal. jé fd ctépCé* UafMMHMotata 1. A cséplőgépet teljesen vízszinte­sen kell beállítani, mind hossz, mind keresztirányban. A helytelenül felállí­tott gép rostái ferdék és így munkájuk tökéletlen. 2. A meghajtó gép teljes igénybevé­tel mellett is biztosítsa az előirt for­dulatszámot. A lassúbb, vagy gyorsabb meghajtás nagy szemveszteség forrása lehet. MILYEN A VILJAMSZ-FELE TIZES VETÉSFORGÓ? Minél ritkábban kerül a növény ugyanarra a területre, annál nagyobb a termésátlaga Azelőtt is ismerték a kettős-hármas vetésforgót, ezt már évszázadok óta használják. Ez azt jelenti, hogy három részre osztják a rendelkezésre álló földdarabot, az első táblákban őszie­ket, a másodikban tavasziakat vetnek, a. harmadikat pihentetik. Nagyobbará­­nyu vetésforgó kis parasztgazdaságok­ban nem lehetséges, mert két-három hektáros földet nem lehet 8—10 darab­ra szabdalni. Viszont a kapitalista me­zőgazdaságban azért nem lehetséges, mert ott rablógazdálkodás folyik és a tőkéseknek az a céljuk, hogy a legke­vesebb befektetéssel a leggyorsabban a legnagyobb hasznot zsebeljék be. Az eddigi vetésforgók azonban hiá­nyosak voltak, mert a talajnak csak egyes tápértékeit pótolták. A szovjet viijamsz-féle tizes, vetésforgó viszont több feladatot old meg egyszerre A különböző mezőgazdasági növé­nyek — fejlődésük közben — különbö­ző mennyiségű tápanyagot vannak ki a talajból. Például, ha ugyanabba a földbe 3t éven keresztül rozsot vetünk, akkor a rozs ezalatt az idő álact telje­sen lefogyasztja a földben lévő, részé­re szükséges tápanyagokat. Öt eszten­dő múlva a talaj a rozstermelés szem­pontjából teljesen elfárad, nem ád ren­des termést. Ha viszont a rozs után pillangós növényeket vetünk, akkor né­hány év múlva ismét lehet kitűnő ro­zsot termeszteni ezen a földön. Miért? A rozs például igen sok nitrogént fo­gyaszt. Viszont a pillangós növények nitrogént választanak ki a levegőből és azt a talajban tárolják, tehát a rozs után helyreállítják a talaj nitrogén­készletét. Vagy például a rozs nem fo­gyaszt fejlődése közben kalciumot, ugyanakkor a káposzta hektáronkint 420 kilogram kalciumot von el a föld­bői. A gabonafélék vetésforgója általá­ban a következő^ az első év ugar, má­sodik őszi gabona, harmadik burgo­nya, negyedik bükköny, ötödik őszi rozs, hatodik nyári burgonya, hetedik zab, nyolcadik, kilencedik takarmány­­füvek, tizedik jarovizált, előcsirázta­­tott búza. A tizes vetésforgóban álta­lában két éven át takarmányfűveket vetnek, mert ez lehetővé teszi, hogy a talaj szerkezete minőségileg feljavul­jon. A tizes Viljamsz-féle vetésforgó­nak tehát az a lényege, hogy olyan nö­vényeket vetnek egymás után, amelyek nemcsak helyreállítják, hanem fokoz­zák a talajban lévő tápanyagokat, megjavítják a talaj szerkezetét. Ezért mondja erre V. R. Viljamsz: „A füves vetésforgó rendszer a kol­hozokban és a szovhozokban ép annyi­ra elengedhetetlen, mint a levegő- ÍTt a szocialista mezőgazdaság új győzel­meihez, út a kolhozparasztok boldog életének tökéletesebb kifejlődéséhez, út a mi nagy nemzetünk és minden egyes nép boldogabb életének kivirágzásá­hoz“. Majd könyvében egy másik helyen hozzáteszi: „Ha a növények számára biztosítjuk az összes életfeltételeket, akkor termésük korlátlanul fokozha­tó“. A füves vetésforgórendszer tapasz­talatai azt bizonyítják, hogy minél rit­kábban kerül a növény ugyanarra a területre, ahová egyszer már elvetet­tük, annál nagyobb a termésátlaga. (bo) Metre m buvéonMtaú&gúw ellen Vasárnap burgonya bogár elleni hadjárat a nyítrai kerületben Polgárok! Békeszerető hazánkat komoly veszély fenyegeti. Az ellenség, amely min­den alkalmat megragad, hogy a népi demokratikus államoknak ártson, köz­ellátásunk egyik legértékesebb tényezőjét, a burgonyatermést igyekszik tönk­retenni. Repülőgépekkel terjesztik a bi<.rgonyábogarat, ezt a rettenetes kártevőt, hogy lakosságunk közélelmezésében zavarokat okozzanak. Fel tehát, bizonyítsuk be, hogy nem félünk még az ilyen alattomos im­perialista támadástól sem! Segédkezzünk a védekezésben és szervezzük meg közös akarattal a burgonyabogár elleni hadjáratot! Vasárnap, július 30-án a járás minden békeszerető polgára 9—fíÚ élet­évig vegyen részt a burgonyabogárkutató napon! Felhívjuk az SzKP, EFSz, a Nemzeti Közbiztonsági Testület, a fegyve­res véderő, a CsISz, az Állami Birtokok, a Nószövetség s a ROH tagjait, vala­mint a üzemek és nemzeti vállalatok alkalmazottait, az önkéntes szerveze­tek tagjait, a tanulóifjúságot stb., hogy hazánk iránti hűségüket bizonyítsák be azzal, hogy július 30-án résztvesznek a kártevő felkutatásában. Át kell vizsgálni az összes burgonyaföldeket é» az esetleges leleteket azonnal jelenteni kell a járási vagy kerületi ellenőrző közegeknek. Aki nemtörődömségből vagy rosszakaratból nem vesz részt a kutatóna­pon, az az ötéves terv szabotáltjának tekintendő-A n/yitrai Kerületi Nemzeti Bizottság. 3. A dob beállítása a termény fajta• jáhos, érettségi és nedvességi állapotá­hoz igazodjon. A túl szűkre állított dob töri a terményt, míg a a megengedett­nél tágabbra állított dob sok szemet hagy a kalászban. |. Az etetés egyenletes legyen és az etető a kévét szétterítve, ferdén enged­je a dobba. A helytelenül etetett dob hangját messziről fél lehet ismerni, mert a cséplőgép hangja nem egyenle­tes, hanem böfögő, változó. 5. A szalmarázók és a törekrosta meghajtása zökkenőmentes legyen. Ha a szalmarázó vagy a törekrosta bera­kódna, azonnal ki kell tisztítani, mert különben sok szem kerül a szalmába, tövekbe. A szalmában műidig nézzük meg a kalászokat és tartsunk lapát­­próbát. Ha kicsépeletlen kalászt talá­lunk, változtassunk az etetés módján és vegyük szűkebbre a dobot. Ha kicsé­pelt szemet találunk a szalmában, tö­vekben, tisztítsuk ki a rostákat. 6. Fontos, hogy az első szelélő szél­áramerőssége megfeleljen a csépelt termény természetének. A túl erős széláram a gabonamagvakat is a pely­vába fújja, a gyenge széláram viszont sok pelyvát, idegen anyagot hagy a szem között. A szelélő etetőnyilasát kell szabályozni és a pelyvát lapátpró­bával ellenőrizni. 7. A szemfélhordó szíjazata szoros legyen és a kanalak sértetlenek, hogy a szemet zavartalanul fölhordhassák a felső tisztítóba. Ha elakadás, vagy du­gulás keletkezne, szorítsuk a szíjat és változtassunk az etetés ütemén. 8. A felső tisztítónál a szélélöre ugyanaz vonatkozik, mint az alsónál. A rostákat minden terményhez cserél­ni kéü. A toklászolónál és kalászvágónál ügyeljünk a helyes beállítására, ahogy azt az előírások az egyes terményék­nél megállapítják. 9. Az osztályozóhengert szabálysze­rűen állítsuk, az élsöosztályú m.agba 2 százaléknál több tört és könnyűszem ne kerüljön, úgyszintén az ocsuba se kerülhessen 2 százaléknál több élsöosz­tályú mag. Az osztályozóhengert időn­ként tisztítani kell. 10. A cséplőgép hátsó része alá pony­vát terítsünk. A gabonát kijavított zsákokba engedjük. A zsákokat jól kö­tözzük, hogy a szállítás ideje alatt se szóródhasson él egyetlen szem gabona sem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom