Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-11-26 / 37. szám
Az újból esőre fordult idő beállta előtt betakarítottuk a kapásnövényeket és elvetettük az őszi gabonát A mélyszántással és a trágyázással a bratislavai kerület maradt el legjobban A Párt Központi Bizottsága Elnökségének felhívását magáévá tette dolgozó népünk és ennek köszönhető, hogy kis- és középfőldműveseink nagyrészt behozták azt a elmaradást, mely hetekkel ezelőtt mutatkozott. A sürgős teendők két csoportra oszlottak: a kapásnövények gyors betakarítására és az őszi vetés idejében való elvégzésére. Ma már elmondhatjuk, hogy a burgonya, kukorica és cukorrépa betakarítása — a nagyarányú brigádmunkák és a kedvezőbbre fordult időjárás segítségével — Szlovákiában is befejeződött. Ami az őszi vetést illeti, ezen a téren a besztercebányai kerület volt az első, amely a vetési munkák befejezését táviratilag közölte köztársaságunk elnökével. A besztercebányai kerületet követte az eperjesi és kassai kerület bejelentése. Minden esetben a kerületi vetési terv teljesítését kell érteni, ami nem jelenti egyúttal azt, hogy minden járás, minden község, minden EFSz és minden egyéni gazdálkodó 100®/#-ban eleget tett volna már kötelességének. A vetőmagvak iránt — a múlt évhez viszonyítva — jelentősen megnőtt az érdeklődés. Az Egységes Földműves Szövetkezetek majdnem 1100 vágón vetőmagot vettek át, a magángazdálkodók pedig körülbelül 550—600 vagonnal. Az átvett vetőmagnál a tavalyihoz képest 600 vagonos emelkedés mutatkozik. A kapásnövények betakarítása és az őszi vetés befejezése után a trágyázás és a mélyszántás munkája lépett előtérbe. Ezen a téren feltűnő, hogy Szlovákia két legtermékenyebb területe — a bratislavai és a nyitrai kerület — elmaradt a terv teljesítésében. Éppen ezért e két kerületben különös gondot kell fordítani továbbra is az őszi munkák mielőbbi és minőségi elvégzésére. Ha a pár héttel ezelőtt mutatkozó nagyobb lemaradásokat sikerült is több vonatkozásban behozni, mindenütt — ahol az előírt tervet nem sikerült időre teljesíteni — feltétlenül szükség lesz a lemaradás okainak kiértékelésére, mert minden valószínűség szerint a legtöbb helyen a munka megszervezése körül történtek a legnagyobb hibák. Ügy a kormányzat, mint a Párt időben felhívta dolgozó parasztságunk figyelmét a korai vetés és a kapásnövények gyors betakarítása fontosságára, ennek ellenére — ha több esetben vannak is mentőkörülmények — megkésett mind a két munka. A mentségek között nem szerepelhet — éppen a fentiek miatt — a kedvezőtlen időjárásra való hivatkozás, mert azok az EFSz-ek, sőt azok az egyénileg gazdálkodók is, akik a felhívásnak időben igyekeztek eleget tenni, az esős napok beállta előtt már betakarították kapásnövényeiket és elvetették őszi gabonájukat. Az állami birtokok túlnyomó többsége általában idejében fejezte be a legsürgősebb őszi munkákat. Lemaradást főleg egyes szövetkezeteknél és a magánszektorban lehetett — sőt bizonyos mértékben lehet még ma is — tapasztalni. Az egyénileg gazdálkodók munkáját több helyen hátráltatta az időre be nem fejezett tagosítás. A tagosítással kapcsolatban kell megjegyeznünk azt is, hogy több helyen a tagosítás végrehajtását az illetékes szervek politikailag nem készítették elő. Ezt a mulasztást a falusi reakció igyekezett természetesen kihasználni. A kulákság még a jószándékú egyénileg gazdálkodókat is arra igyekezett rábírni, hogy ne fogadják el tagosi'tott földjeiket és ne kezdjenek hozzá a munkához., Ezek voltak azok az okok, amelyek az idei őszi vetést jelentősen hátráltatták. A hetekig tartó esőzés után azonban igen kedvező időjárás uralkodott és a lemaradás helyrehozására megindított széleskörű akciónak meglett az eredménye. Több helyen az állami birtokok és a munkát elvégzett szövetkezetek dolgozói siettek a munkában elmaradt szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztjaink segítségére. Beszámoltunk annakidején a bratislavai kerület versenyfelhívásáról, melynek keretében külön versenyre hívta a nyitrai kerületet. A két kerület külön versenyéből a nyitrai kerület került ki győztesen. Általában elmondható, hogy úgy az őszi vetésben, mint a kapásnövények betakarításában a bratislavai kerület maradt el legjobban. Köztársasági elnökünk 5Jf éves rendelkezésre olyan anyag, amely a szövetkezeti tagok tulajdonát képezi. Néhol a Járási Nemzeti Bizottság tud segítséget nyújtani, már amint azt a helyi viszonyok okvetlenül megkövetelik. Ebben az esetben ugyancsak takarékoskodnunk kell az anyaggal. A legnagyobb tatarozási munkálatoknál, melyek keretében 50 állat számára készítünk férőhelyet, nem haladhatja meg ez a kisegítés a 10 q cementet, 1 q vasanyagot, beleértve a szögeket, csavarokat stb., továbbá nem tehet ki többet, mint 30 köbméter épületfát és 15 ezer drb. téglát. Szerelési anyagot nem utalnak ki az Egységes Földműves Szövetkezeteknek s így erről a helyi forrásokból kell gondoskodniok. A szövetkezetek az építkezéshez szükséges anyagokat elsősorban a községben, vagy környékben levő kőbányákban, homoktelepeken és téglagyárakban, épületomladékokon, vagy olyian gazdasági épületeken kutassák fel, amiket a szövetkezet alkalmasabb célra felhasználni nem tud. A Járási Nemzeti Bizottságok utasítást kaptak, hogy szükség esetén ingyen bocsássanak a szövetkezetek rendelkezésére alkalmas romépületeket. létesítsünk építőcsoportot Az Egységes Földműves Szövetkezetek a tatarozási munkálatokat saját rezsijükben végzik el és az építkezéshez elsősorban a tagok munkáját kell számításba venniök. A szövetkezet alakítson külön építőcsoportot, melynek tagjait — munkájuk szerint — ugyanolyan jutalomban részesítse, mint a szövetkezet többi — normák és munkaegységek alapján dolgozó — tagját. Emellett gondoskodni kell arról is, hogy nem állandó csoportok is résztvegyenek az építkezési munkálatokban, sőt megfelelő módon közreműködjön a szövetkezet minden tagja. Az építészeti előadó gondoskodik majd arról, hogy a szövetkezet a helyben rendelkezésre álló munkaerők kihasználásával végezze el a munkálatokat és ne legyen kénytelen idegen munkaerők bérmunkáját igénybe venni. Abban az esetben, ha erre mégis sürgős szükség lenne és nem oldható meg a munkaerők problémája más módon, az Egységes Földműves Szövetkezet kölcsönös segélynyújtási megállapodást köthet* a szomszédos szövetkezetekkel, vagy községekkel, különösen pallérok, ácsok, kőművesek és- hasonló szakmunkások kisegítése érdekében. Megvalósul a szövetkezeti nagyüzemi állattenyésztés Nagy visszhangra talált szövetkezeteinkben a kormány segítsége az istállók építése ügyében Az Egységes Földműves Szövetkezetek százai, amelyek a mesgyék felszólítása után rátértek a közös vetés útjára, most a közös állattenyésztés bevezetésére teszik meg a szükséges előkészületeket. Míg az őszi munkálatok keretében az Egységes Földműves Szövetkezetek kiépítése szempontjából a földterületek gazdaság-technikai rendezésén volt a hangsúly, most a közös istállók biztosítása és az állatállomány — elsősorban a tehenek — összpontosítása a legfontosabb feladat a magasabb típusú EFSz-ek számára. Ezekben a szövetkezetekben élénk visszhangra talált a kormány ama döntése, hogy az állattenyésztés fejlesztése érdekében megkönnyíti a közös istállók felállítását régi épületek tatarozása és átalakítása révén. Egységes Földműves Szövetkezeteinkben nem újdonság a közös szövetkezeti istállók létesítése. Szlovákiaszerte már ma is számos szövetkezeti istállót találunk, amelyekben közösen, összpontosítva és fokozott gondossággal ápolják a szarvasmarhák ezreit. így például a bratislavai kerületben már jelenleg is 30 nagy szövetkezeti istálló létezik s ezenkívül több szövetkezet ugyancsak megkezdte a szövetkezeti istálló építését. Hasonló a helyzet a nyitrai kerületben is, ami azt bizonyítja, hogy kis- és középparasztjaink, az Egységes Földműves Szövetkezet magasabb típusában munkálkodó földműveseink teljes mértékben tudatára ébredtek a közös állattenyésztés fontosságának. Tudják, hogy csak így szabadulhatnak meg úgy maguk, mint különösen asszonyaik, azoktól a nehéz és fáradságos munkáktól, melyekben az állattenyésztés eddigi formájában részük volt. Tudják, hogy csak a közös állattenyésztés emelheti a haszonhozamot, csak a közös állatte-Milyen épületet válasszunk a közös istállóra? Ilyen előzmények, a falusi nép nézeteinek ilyen gyökeres megváltozása és gyakorlati példákon való okulása után érthető, hogy nemcsak azokban a falvakban, ahol magasabb típusú EFSz működik, hanem mindenütt hatalmas érdeklődés és élénk visszhang fogadta a kormány döntését, amely a közös istállók építését van hivatva elősegíteni. Márcsak errevaló tekintettel is indokoltnak és a szövetkezeti építőmunka szempontjából kívánatosnak látjuk, hogy közelebbről ismertessük azokat az irányelveket, amelyek a szövetkezeti istállók felépítése és tatarozása körül mértékadóak. A Földművelésügyi Minisztérium által kiadott irányelvek szerint a közös szövetkezeti istálló építése elsősorban a községben található és alkalmasnak mutatkozó épületek tatarozása útján valósítandó meg. Itt elsősorban a szövetkezeti tagok épünyésztés révén emelhetik állataik súlyát és tejhozamát, de tudják azt is, hogy csak így tudják elérni azoknak a feladatoknak maradéktalan teljesítését, amiket az ötéves terv az elkövetkezendő évben állattenyésztésünktől elvár. Ma már nem igen találkozunk azokkal az elfogult és időszerűtlen nézetekkel, amelyek azzal ijesztette^ földműveseinket, „utolsó tehenüket is elvisziw a szövetkezeti állattenyésztés. Ellenkezőleg, meggyőződtek arról, hogy nemcsak tehenük maradt meg, de ezenkívül könnyebb lett munkájuk az állattenyésztés körül és aránytalanul kisebb kiadással sokkal egészségesebb, szebb és főleg sokkal több tejet adó állatállományt tudnak biztosítani. Földműveseink meggyőződtek arról is, hogy az utolsó tehenüket nemcsak, hogy nem veszi el senki, hanem ellenkezőleg, az Egységes Földműves Szövetkezet minden egyes tagjának módjában áll, hogy házkörüli gazdálkodása céljára egy tehenet megtartson. létéi, az eddigi istállók és szérűk, a földreformnál kiosztott, de kellőképpen ki nem használt épületek, a zsírosparasztok épületei, községi épületek, parlagon heverő ipari épületek, (téglagyárak és hasonlók) jönnek számításba. A tatarozási munkákat lehetőleg úgy kell véghezvinni, hogy az ilyen épületekben elhelyezhető legyen a szövetkezet valamennyi állata. Feltétlenül ügyelni kell azonban arra, hogy egy kitatarozott istállóban legalább 20—50 tehenet tudjunk elhelyezni. MENNYI ÉPÍTŐANYAG LEHET A SEGÍTSÉG? Az istállók tatarozását természetesen a kötött gazdálkodás alá eső építőanyaggal való nagyfokú takarékossággal kell véghezvinni, mivel a Járási Nemzeti Bizottságok ezeket az anyagokat csak korlátolt mennyiségben utalhatják ki. Sok helyen elegendő mennyiségben áll 1950. november 26. I Mezőgazdasági szak- és szövetkezeti hetilap | Bratislava, november 26.
