Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)

1950-07-16 / 18. szám

- Moszkvába érkezett a 232 tagú csehszlovákiai földműves küldöttség Kuglep János felelős szerkesztőnk és Nagy Ferenc JMuzslaJ, a küldöttség két tagjának első úti beszámolói A Szovjet Távirati Iroda jelentése szerint kedden megérkezett Moszkvába a 232 tagú cseh­szlovákiai földművesküldöttség különvonata. A küldöttség tagjai között csehországi és szlová­kiai földművesek, földművesasszonyok, az EFSz-ek tagjai és vezetői, a gépállomások munkásai, férfi és női traktoristák, mechanikusok és agronomusok vannak. A csehszlovákiai küldöttséget Fr. Vodslon képviselő, a földművelésügyi miniszter helyettese vezeti. Moszkvában — a kijevi pályaudvaron — ünnepélyesen fogadták a csehszlovák küldöttséget. A fogadtatásra megjelentek Kocumov és Strelcov, a szovjet földművelésügyi miniszter két he­­lyetese, a minisztérium vezető tisztviselői, a szovjet mezőgazdaság specialistái, a moszkvai cseh­szlovák nagykövetség tagjai, élükön Kreibich nagykövettel. A csehszlovák küldöttség pár napig Moszkvában marad, hogy megtekintse a Szovjetunió gyönyörű fővárosát, azután körötat tesz a Szovjetunióban, hogy tanulmányozhassa annak mező­­gazdaságát. Szovjetunióba utazott földművesküldöttség tagjai között van Kugler János, lapunk felelős szerkesztője is. Olvasóinkat majd 6 fogja részle­tesen tájékoztatni a küldöttség benyomásairól és útjáról. Első beszámolóját a határ áttérést előtt küldötte lapunknak. Felelős szerkesztőnk a prágai gyülekezésről és az indulásról az aláb. biakban' számol be: Az ország minden részéből kikerült földműves küldöttség tagjai Prágában gyülekeztek. Július 6-án és 7-én a kormány reprezentációs nagyter­mében tudományos előadásokat hallgattak meg a kiküldöttek. Az első előadásban megismerked­tek a kiküldöttek a Szovjetunió fejlődésének történetével 1917- óta. Képet kaptak a forrada­­lom előtti cári Oroszországról, annak népnyúzó uralmáról, mintegy összehasonlításul a mai szo­cialista állammal. Nagy figyelemmel hallgatták a kiküldöttek a rendkívül érdekes és tanulságos előadást, melyek után a kérdések tömegével for. dúltak az előadókhoz. Különösen nagyon érde­kelte a küldöttség tagjait az a ké'dés, hogy mi­ként művelték meg foradalom után a magasab­ban fekvő vidékeken a földet mivel a kikül­döttek közül elég sokan vannak olyanok, akik hegyes vidékről származnak, illetve ilyen vidé­ken élnek. Másik érdekes kérdés körül is sok volt az érdeklődés: Miként védekeznek a Szov­jetunióban az elemi csapások ellen. A következő előadás a Szovjetunió életét és mezőgazdaságát ismertette meg a kiküldöttek­kel. Július 8-án este fél 9- kor került sor az indu­lásra. A búcsúztatás igen lelkes és ünnepélyes volt. Megjelent a búcsúztatásnál őuris földmű­velésügyi miniszter, aki beszédében köszöne­tét mondott az egész küldöttség nevében is a Szovjetuniónak, hogy újra lehetővé tette föld­műveseinknek az élenjáró szovjet mezőgazda­ság helyszíni tanulmányozását. Rámutatott a miniszter, hogy ugyanakkor midőn a nyugati Imperialisták agreszív támadást intéznek a bé­kés és a szabadságért harcoló koreai nép ellen, amikor uszítanak mindenfelé a világon a há. borúra, amikor burgonyatermésünket a burgo­nyabogarak terjesztésével veszélyezte mun­kánk, békés fejlődésünk ellen törtek, a Szovjet­unió őrt áll a béke frontján, segíti fejlődé­sükben a népeket, lehetővé teszi, immár har­madízben, hogy a mi földműveseink is elsajá­títhassák a több és jobb termelés— rendszerét, olcsóbbá tegyék a munkát és ezzel elő mozdít­sák a jólét növekedését. A kormány nevében Svoboda tábornok fejez­te ki köszönetét a Szovjetunió kormányának az újabb tanulmányút lehetővé tételéért, A prá­gai szovjet nagykövetség részéről kívántak még jó utat és kellemes szovietuníóbeli tartózkodást, majd a kiküldöttek nevében is elhangzott a kö­szönet és a fogadalom szava, azután elindult a különvonat hosszú útjára. Elindulás után a küldöttség magyar nemze­­tárTai fclkírtík a küldöttséggel együtt utazó felelős szerkesztőnket, hogy tolmácsolja üdvözletüket és fogadalmukat a „Szabad Föld­műves“ útján. Kovács István, Nagy Ferenc, Árvái József, Kesel Lajos, Széra Vilma és a többiek ünnepé­lyesen ígérik Délszlovákia magyar földművese­inek, hogy minden tudásuk és képeségük sze­rint igyekeznek a tanulmányukat a lehető leg­jobban, Jegbasznosabban felhasználni, hogyha visszatérnek mindenki számára kamatoztassák a Szovjetunióban szerzett tapasztalataikat és szerte a magyarlakta vidéken beszámolhassanak azokról a tapasztalatokról, melyeknek haszno­sítása előreviszi majd a mi mezőgazdaságunk fejlődését is. Nagy Ferenc ,(Muzsla) még a szovjet határ átlépése előtt külön irt arról az útról, mely a küldöttség minden tagja számára nemcsak él-Á munkás- és a tőkésosztály közti harc — amióta a társadalmi osztályok kifejlődtek — soha sem szűnt meg. Ez a harc nem is szűnhetett meg, mert a munkásosztály soha sem nyugodott, mert nem nyugodhatott bele a tőkés­osztály kizsákmányoló törekvésébe. Noha az ipari munkásság kizsákmá­nyolása közvetlenebb volt, a kizsákmá­nyolás azonban nem kerülte él- a pa­rasztságot sem. Ez a kizsákmányolás mind a két nagy dolgozó réteg számá­ra nap mind nap elviselhetetlenebbé vált. Ez végre meghozta a munkások és parasztok összefogását, melynek ré­vén sikerűit hosszú és kemény harcban kivívni a tőkésosztály feletti győzel­met. A harc a kapitalizmus ellen azonban folyik tovább, még akkor is, ha a dol­gozó népünk él is érte a hatalm-at. Csak az eszközök változtak meg. A most Szovjetúnióba induló földműves kül­döttségetek is az a feladata, hogy fel­vértezze magát a további harcra, ahogy azt a nagy Sztálin mondotta: többet, jobbat és olcsóbban termelni, hogy a dolgozó nép jólétben élhessen. Mind­nyájan tiszában kell hogy lennünk, hogy fejlődő iparunk mellett nem maradhat el a mezőgazdaságunk, mert a kettő együttes fejlődése nélkül nem érhető el az életszínvonalunk emelkedése. Hogy a mezőgazdaságunk fejlődését, a jobb, több és olcsóbb termelést elérjük, ebben segít bennünket a mostani tanül­­mányutunk is. Visszatérve a nagy ményt és megtisztelteést jelent, hanem egyben feladatot is, hogy tovább adjuk, hasznosítsuk tapasztalatainkat. Nagy Ferenc a határállomá­son írt sorait alább közöljük. Maga az út igen jó hangulatban telt el. Min­denkit valósággal éget a kíváncsiság. Szomba­ton délben értük el a határt Csapnál. Mire e sorok Bratislavába érkeznek., mi már Moszkvá. ban leszünk. Magyar földműves testvérek! Tegyetek meg odahaza mindent szlovák földműves testvéreink, kel együtt a kitűzött tervek megvalósításáért, vidáman végezzétek a földműves legörömtelibb munkáját: az aratást, a cséplést. Jövőre még jobb, még tökéletesebb, még olcsóbb még köny­­nyebb lesz a munkánk, mert a nü szovjetunió­beli tapasztalataink is segít majd ebben, üdvöz let innen a szovjet határról minden dolgozó kis és középparasztnak! Szovjetunióból a mi feladatunk is meg­nő, hogy a mezőgazdaságunkban meg­valósításhoz segítsük a nagyüzemi ter­melést. A küldöttség minden tagja tudatá­ban van a reá háruló feladatnak és mielőtt átlépné a szovjet határt, foga­dalmat tesz, hogy a nagy cél érdekében a legnagyobb odaadással fog dolgozni. Ezt a küldöttséget látogatta meg indulás előtt a Wilson-pályaudvaron Duris miniszter, Svoboda tábornok és a Szovjetunió prágai követe, akik bú­csúbeszédükben méltatták e történelmi út jelentőségét. A földművelésügyi mi­niszter felhívta valamennyiünk figyel­mét, hogy élőszóval mondjuk el a Szov­­jetúnió iránt érzett ragaszkodásunkat és hálánkat mindazért, amit kaptunk és amely nélkül nem lettünk volna ké­pesek elérni azt, amiben már részünk van. Történelmi út ez, mert nem a dolog­­kerülő kapitalisták, és földbirtokosok indulták nyári nyaralóhelyeikre, hanem a dolgozó földművesek, traktoristák, az Egységes Földműves Szövetkezetek építői búcsúztak el Prágában kormá­nyuk képviselőitől, hogy elvigyék har­cos üdvözletüket a szovjet nép dolgozó fiainak, akikkel együtt védik a békét és a szocializmus útján, eddig elért si­kereiket. Tanulni megyünk, hogy tovább foly­tathassuk célunk érdekében a munkán­kat és mielőbb elérjük a nagy Sztálin áltál meghirdetett célt: a szocializmust. A RÓMAI KATOLIKUS PAPOK HATÁROZATA Csehszlovákia egyházai Luhacovicén, majd Ve.­­lehradon országos konferenciát tartó* 'r. melyen kijelölték azt az irányt, melyen az egyhá­zaknak haladniók kell, hogy tevékeny részt ve. gyenek a szocializmus átépítésében. A Velehradi konferenciát a hívők búcsújárása előzte meg, melyen lerótták kegyeletüket Cirill és Metód hittérítőír iránt. A búcsú ' As után nagyarányú béketiintetés következett, melyen Csehszlovákia békeszerető népe és papjai kife­jezésre juttatták béke melletti állásfoglalásukat. A béketüntetés után a római katholikus pap­ság határozatot hozott: Mi, 453 római katholikus pap, akik Velehradon egybegyültünk, megértvén az idők nagy jelentő­ségét, Isten és nép előtti felelősség tudatában a következő határozatot hozzuk: Egyszer és mindenkorra a római katolikus egyház hű fiai maradunk Megakarjuk őrizni és tovább akarjuk fejleszteni atyáink igaz hitét, melyet a szent hittérítőktől örököltünk. Meg akar­juk őfizni a római katolikus tanítást a jövendő generációk számára. Be akarjuk tölteni és meg akarjuk tartani szent egyházunk ezeréves ha­gyományát. A szentatyának a hit és erkölcs dolgában engedelmesek vagyunk és maradunk, akkor is, ha politikai dolgokban teljes szabadság­gal élünk. Hűek maradunk az egyházhoz, hűek a néphez és a hazához. A népből jöttünk, vele élünk és vele haladunk előre. Nincs olyan erő. amely bennünket ebben megakadályozna. Köszönjük Köztársaságunknak velünk szemben tanúsított baráti megértését. Teljesen elfogadjuk az új egy­házi törvényeket, amelyek olyan támaszt jelen­tenek a papság és az egyház javára, amilyenre eddig példa nem volt. Mindkét oldal jóakaratától függ, hogy ezek a törvények az egyház további sikeres munkájának alapját jelentsék. örülünk az új, erős és gazdag életnek, amely ma a mi országunkban fejlődik és eltávolítja az útból az erkölcsileg megromlott kapitalizmust. Az eddigi államrendszerek közül egy sem nyúj­tott olyan lehetőségeket Krisztus evangéliuma hirdetésére, mint a nü népi demokráciánk. Ezért tejes erőnkkel hozzájárulunk népünk épitőmun­­kájához. „ Sajnáljuk, hogy püspökeink és főpapjaink nem fogadták el azt a kezet, melyet államunk az egy­háznak nyújt. Szeretnénk,ha ők is megértenék a mai időket és beismernék, hogy az egyház ér­deke elsősorban az eddigi viszályok megszünte­tése. Visszautasítjuk azt az Ítél'Act, me" cl a katolikus papságot sújtják a népi demokratikus rendszerünk és a nép iránt érzett szeretete miatt. Az új háború veszedelme százmilliók életét fenyegeti. A nyugati imperialisták félnek a kor­látlan nyereség elvesztésétől és ezért akarják az emberiséget az új háború katasztrófájába so­dorni. üjabb és újabb fegyvereket, újabb és újabb gazságokat terveznek az emberiség ellen. K. -eában ez már nyílt harccá fejlődött. Elitéljük a háborúra uszító imperialisták go­nosz, keresztényellenes politikáját, amely új­ra a kizsákmányolok uralmát szeretné bevezetni az egész világon és fáj nekünk, hogy ez az al­jas szándék még a Vatikánban is visszhangra ta­lál. Elitéljük a Vatikáni rádió sértő és kihívó fel­hívásait. A Vatikánnak ehelyett a béke, a ki­békülés és a szeretet igéjét kellene hirdetnie és terjesztenie A nyugati imperialisták politika, jával, amely ellentétben van a mi keresztény ideálunkkal, nem értünk egyet. Mint Krisztus tanításának és a békének hi detől jelentkezünk a Szovjetunió vezette világ béketá­borába. A békéért nemcsak imádkozni fogunk, hanem Klement Gottwald köztársagi elnök ve. zetése alatt az egész néppel együtt becsülettel dolgozni is. Fontos időben élünk, amikor népünk országunk­ban új, jóbb életet épít, mikor tarhatatlanul ha­lad a szocializmus felé. Ha szentegyházunk nem akarja, hogy a nép elveszítse az egyházba vetett hitét, menthetet­lenül haladnia kell a korral. A mi legfelelősség­­teljesebb feladatunk megmutani népünknek, hogy a szentegyház továbbra is mellette van és minden lehető eszközzel támogatja országunkban az új élet felépítését. Ezért hadd hallják felhí­vásunkat a közös munkára az összes hívők és a mi pap társaink, akiknek az egyház ügye épp olyan drága, mint a hazáé. Isten áldása legyen a mi munkánkon! Velehrad, 1950 julius 6-án. A nyitrai kerülefben áll versenyben a legtöbb EFSz A kassai kerület három járásában igen sok nő áll versenyben Ahogy május 1. előtt nagy szocialista versenynek lehettünk tanúi a gyárakban és üzemek­ben, hogy kié legyen a vörös zászló, most a mezőgazdaság munkaversenyét figyeli az ország Eddig nem tapasztalt érdeklődéssel folyik a verseny, hogy melyik EFSz legyen a járás, ill. a kerület győztese. Egyre szaporodnak azok a írek, amelyek az ország minden részéből jelen­tik a versenybe lépett Egységes Földműves Szövetkezeteket.. A lapunk zártáig beérkezett je­lentések szerint az egyes kerületekben ez a helyzet. BRATISLAVAI KERÜLET: mind a 16 járás versenyben van, versenyző EFSz.ek szám pedig 75. A 16 járás közül a galántai járás áll az élen, ahol 21 EFSz jelentkezett versenyre. A galántai járásban a galántai EFSz nyerte meg a versenyt. A kerületi versenyben Somorja Dunaszerdahely és Szene lesz igen komoly ellenfele a galántaiaknak. A Bratislava környé ki járásban Rusovce védi a vándorzászlót. NYITRAI KERÜLET: itt is minden járásban folyik a verseny. Az egyes járásokban ősz szesen 119 EFSz, 2856 munkacsoport, illetve 36 220 munkaerő áll versenyben. Ebben a kerülei ben a verseny magas munkateljesítményeket < redményezett. Az eredmények kiválónak ígér keznek. BESZTERCEBÁNYAI KERÜLET: itt is minden járás bekapcsolódott a versenybe. A ver senyző EFSz-ek száma 65 (14 járás), 5 járásban az összesített mérleg szerint, - 86 munkacsoport versenyez 1171 munkaerővel. A többi 9 járás részletes mérlege még hiányzik Az ipolyság: járásban Sazdice védi a vádorzászlót. KASSAI KERÜLET: 16 járásban folyik verseny, melynek során eddig 12 EFSz inon dotta ki a n. fokra való áttérését. Ebben a 2 erületben — különösen a rezsnyói, kézsmárki és gálszécsi járásokban — igen nagy számban vfsznek részt a versenyben a nők is. EPERJESI KERÜLET: mind a 15 járásb.'n kihirdették a versenyt. Az eddigi jelentései szerint a kerület legjobb EFSz címéért 21 EFSz van komoly versenyben. áll .INAI KERÜLET: 11 járásban hirdették ki a versenyt, mivel ebben a kerületben az aratás csak később kezdődik. TáhtáneihiC i&ietóő'Ségu át Irta Nagy Ferenc, a 5.. avjetuníóba utazott földműves küldöttség tagja

Next

/
Oldalképek
Tartalom