Szabad Földműves, 1950. július-december (1. évfolyam, 16-41. szám)
1950-07-16 / 18. szám
- Moszkvába érkezett a 232 tagú csehszlovákiai földműves küldöttség Kuglep János felelős szerkesztőnk és Nagy Ferenc JMuzslaJ, a küldöttség két tagjának első úti beszámolói A Szovjet Távirati Iroda jelentése szerint kedden megérkezett Moszkvába a 232 tagú csehszlovákiai földművesküldöttség különvonata. A küldöttség tagjai között csehországi és szlovákiai földművesek, földművesasszonyok, az EFSz-ek tagjai és vezetői, a gépállomások munkásai, férfi és női traktoristák, mechanikusok és agronomusok vannak. A csehszlovákiai küldöttséget Fr. Vodslon képviselő, a földművelésügyi miniszter helyettese vezeti. Moszkvában — a kijevi pályaudvaron — ünnepélyesen fogadták a csehszlovák küldöttséget. A fogadtatásra megjelentek Kocumov és Strelcov, a szovjet földművelésügyi miniszter két helyetese, a minisztérium vezető tisztviselői, a szovjet mezőgazdaság specialistái, a moszkvai csehszlovák nagykövetség tagjai, élükön Kreibich nagykövettel. A csehszlovák küldöttség pár napig Moszkvában marad, hogy megtekintse a Szovjetunió gyönyörű fővárosát, azután körötat tesz a Szovjetunióban, hogy tanulmányozhassa annak mezőgazdaságát. Szovjetunióba utazott földművesküldöttség tagjai között van Kugler János, lapunk felelős szerkesztője is. Olvasóinkat majd 6 fogja részletesen tájékoztatni a küldöttség benyomásairól és útjáról. Első beszámolóját a határ áttérést előtt küldötte lapunknak. Felelős szerkesztőnk a prágai gyülekezésről és az indulásról az aláb. biakban' számol be: Az ország minden részéből kikerült földműves küldöttség tagjai Prágában gyülekeztek. Július 6-án és 7-én a kormány reprezentációs nagytermében tudományos előadásokat hallgattak meg a kiküldöttek. Az első előadásban megismerkedtek a kiküldöttek a Szovjetunió fejlődésének történetével 1917- óta. Képet kaptak a forradalom előtti cári Oroszországról, annak népnyúzó uralmáról, mintegy összehasonlításul a mai szocialista állammal. Nagy figyelemmel hallgatták a kiküldöttek a rendkívül érdekes és tanulságos előadást, melyek után a kérdések tömegével for. dúltak az előadókhoz. Különösen nagyon érdekelte a küldöttség tagjait az a ké'dés, hogy miként művelték meg foradalom után a magasabban fekvő vidékeken a földet mivel a kiküldöttek közül elég sokan vannak olyanok, akik hegyes vidékről származnak, illetve ilyen vidéken élnek. Másik érdekes kérdés körül is sok volt az érdeklődés: Miként védekeznek a Szovjetunióban az elemi csapások ellen. A következő előadás a Szovjetunió életét és mezőgazdaságát ismertette meg a kiküldöttekkel. Július 8-án este fél 9- kor került sor az indulásra. A búcsúztatás igen lelkes és ünnepélyes volt. Megjelent a búcsúztatásnál őuris földművelésügyi miniszter, aki beszédében köszönetét mondott az egész küldöttség nevében is a Szovjetuniónak, hogy újra lehetővé tette földműveseinknek az élenjáró szovjet mezőgazdaság helyszíni tanulmányozását. Rámutatott a miniszter, hogy ugyanakkor midőn a nyugati Imperialisták agreszív támadást intéznek a békés és a szabadságért harcoló koreai nép ellen, amikor uszítanak mindenfelé a világon a há. borúra, amikor burgonyatermésünket a burgonyabogarak terjesztésével veszélyezte munkánk, békés fejlődésünk ellen törtek, a Szovjetunió őrt áll a béke frontján, segíti fejlődésükben a népeket, lehetővé teszi, immár harmadízben, hogy a mi földműveseink is elsajátíthassák a több és jobb termelés— rendszerét, olcsóbbá tegyék a munkát és ezzel elő mozdítsák a jólét növekedését. A kormány nevében Svoboda tábornok fejezte ki köszönetét a Szovjetunió kormányának az újabb tanulmányút lehetővé tételéért, A prágai szovjet nagykövetség részéről kívántak még jó utat és kellemes szovietuníóbeli tartózkodást, majd a kiküldöttek nevében is elhangzott a köszönet és a fogadalom szava, azután elindult a különvonat hosszú útjára. Elindulás után a küldöttség magyar nemzetárTai fclkírtík a küldöttséggel együtt utazó felelős szerkesztőnket, hogy tolmácsolja üdvözletüket és fogadalmukat a „Szabad Földműves“ útján. Kovács István, Nagy Ferenc, Árvái József, Kesel Lajos, Széra Vilma és a többiek ünnepélyesen ígérik Délszlovákia magyar földműveseinek, hogy minden tudásuk és képeségük szerint igyekeznek a tanulmányukat a lehető legjobban, Jegbasznosabban felhasználni, hogyha visszatérnek mindenki számára kamatoztassák a Szovjetunióban szerzett tapasztalataikat és szerte a magyarlakta vidéken beszámolhassanak azokról a tapasztalatokról, melyeknek hasznosítása előreviszi majd a mi mezőgazdaságunk fejlődését is. Nagy Ferenc ,(Muzsla) még a szovjet határ átlépése előtt külön irt arról az útról, mely a küldöttség minden tagja számára nemcsak él-Á munkás- és a tőkésosztály közti harc — amióta a társadalmi osztályok kifejlődtek — soha sem szűnt meg. Ez a harc nem is szűnhetett meg, mert a munkásosztály soha sem nyugodott, mert nem nyugodhatott bele a tőkésosztály kizsákmányoló törekvésébe. Noha az ipari munkásság kizsákmányolása közvetlenebb volt, a kizsákmányolás azonban nem kerülte él- a parasztságot sem. Ez a kizsákmányolás mind a két nagy dolgozó réteg számára nap mind nap elviselhetetlenebbé vált. Ez végre meghozta a munkások és parasztok összefogását, melynek révén sikerűit hosszú és kemény harcban kivívni a tőkésosztály feletti győzelmet. A harc a kapitalizmus ellen azonban folyik tovább, még akkor is, ha a dolgozó népünk él is érte a hatalm-at. Csak az eszközök változtak meg. A most Szovjetúnióba induló földműves küldöttségetek is az a feladata, hogy felvértezze magát a további harcra, ahogy azt a nagy Sztálin mondotta: többet, jobbat és olcsóbban termelni, hogy a dolgozó nép jólétben élhessen. Mindnyájan tiszában kell hogy lennünk, hogy fejlődő iparunk mellett nem maradhat el a mezőgazdaságunk, mert a kettő együttes fejlődése nélkül nem érhető el az életszínvonalunk emelkedése. Hogy a mezőgazdaságunk fejlődését, a jobb, több és olcsóbb termelést elérjük, ebben segít bennünket a mostani tanülmányutunk is. Visszatérve a nagy ményt és megtisztelteést jelent, hanem egyben feladatot is, hogy tovább adjuk, hasznosítsuk tapasztalatainkat. Nagy Ferenc a határállomáson írt sorait alább közöljük. Maga az út igen jó hangulatban telt el. Mindenkit valósággal éget a kíváncsiság. Szombaton délben értük el a határt Csapnál. Mire e sorok Bratislavába érkeznek., mi már Moszkvá. ban leszünk. Magyar földműves testvérek! Tegyetek meg odahaza mindent szlovák földműves testvéreink, kel együtt a kitűzött tervek megvalósításáért, vidáman végezzétek a földműves legörömtelibb munkáját: az aratást, a cséplést. Jövőre még jobb, még tökéletesebb, még olcsóbb még könynyebb lesz a munkánk, mert a nü szovjetunióbeli tapasztalataink is segít majd ebben, üdvöz let innen a szovjet határról minden dolgozó kis és középparasztnak! Szovjetunióból a mi feladatunk is megnő, hogy a mezőgazdaságunkban megvalósításhoz segítsük a nagyüzemi termelést. A küldöttség minden tagja tudatában van a reá háruló feladatnak és mielőtt átlépné a szovjet határt, fogadalmat tesz, hogy a nagy cél érdekében a legnagyobb odaadással fog dolgozni. Ezt a küldöttséget látogatta meg indulás előtt a Wilson-pályaudvaron Duris miniszter, Svoboda tábornok és a Szovjetunió prágai követe, akik búcsúbeszédükben méltatták e történelmi út jelentőségét. A földművelésügyi miniszter felhívta valamennyiünk figyelmét, hogy élőszóval mondjuk el a Szovjetúnió iránt érzett ragaszkodásunkat és hálánkat mindazért, amit kaptunk és amely nélkül nem lettünk volna képesek elérni azt, amiben már részünk van. Történelmi út ez, mert nem a dologkerülő kapitalisták, és földbirtokosok indulták nyári nyaralóhelyeikre, hanem a dolgozó földművesek, traktoristák, az Egységes Földműves Szövetkezetek építői búcsúztak el Prágában kormányuk képviselőitől, hogy elvigyék harcos üdvözletüket a szovjet nép dolgozó fiainak, akikkel együtt védik a békét és a szocializmus útján, eddig elért sikereiket. Tanulni megyünk, hogy tovább folytathassuk célunk érdekében a munkánkat és mielőbb elérjük a nagy Sztálin áltál meghirdetett célt: a szocializmust. A RÓMAI KATOLIKUS PAPOK HATÁROZATA Csehszlovákia egyházai Luhacovicén, majd Ve.lehradon országos konferenciát tartó* 'r. melyen kijelölték azt az irányt, melyen az egyházaknak haladniók kell, hogy tevékeny részt ve. gyenek a szocializmus átépítésében. A Velehradi konferenciát a hívők búcsújárása előzte meg, melyen lerótták kegyeletüket Cirill és Metód hittérítőír iránt. A búcsú ' As után nagyarányú béketiintetés következett, melyen Csehszlovákia békeszerető népe és papjai kifejezésre juttatták béke melletti állásfoglalásukat. A béketüntetés után a római katholikus papság határozatot hozott: Mi, 453 római katholikus pap, akik Velehradon egybegyültünk, megértvén az idők nagy jelentőségét, Isten és nép előtti felelősség tudatában a következő határozatot hozzuk: Egyszer és mindenkorra a római katolikus egyház hű fiai maradunk Megakarjuk őrizni és tovább akarjuk fejleszteni atyáink igaz hitét, melyet a szent hittérítőktől örököltünk. Meg akarjuk őfizni a római katolikus tanítást a jövendő generációk számára. Be akarjuk tölteni és meg akarjuk tartani szent egyházunk ezeréves hagyományát. A szentatyának a hit és erkölcs dolgában engedelmesek vagyunk és maradunk, akkor is, ha politikai dolgokban teljes szabadsággal élünk. Hűek maradunk az egyházhoz, hűek a néphez és a hazához. A népből jöttünk, vele élünk és vele haladunk előre. Nincs olyan erő. amely bennünket ebben megakadályozna. Köszönjük Köztársaságunknak velünk szemben tanúsított baráti megértését. Teljesen elfogadjuk az új egyházi törvényeket, amelyek olyan támaszt jelentenek a papság és az egyház javára, amilyenre eddig példa nem volt. Mindkét oldal jóakaratától függ, hogy ezek a törvények az egyház további sikeres munkájának alapját jelentsék. örülünk az új, erős és gazdag életnek, amely ma a mi országunkban fejlődik és eltávolítja az útból az erkölcsileg megromlott kapitalizmust. Az eddigi államrendszerek közül egy sem nyújtott olyan lehetőségeket Krisztus evangéliuma hirdetésére, mint a nü népi demokráciánk. Ezért tejes erőnkkel hozzájárulunk népünk épitőmunkájához. „ Sajnáljuk, hogy püspökeink és főpapjaink nem fogadták el azt a kezet, melyet államunk az egyháznak nyújt. Szeretnénk,ha ők is megértenék a mai időket és beismernék, hogy az egyház érdeke elsősorban az eddigi viszályok megszüntetése. Visszautasítjuk azt az Ítél'Act, me" cl a katolikus papságot sújtják a népi demokratikus rendszerünk és a nép iránt érzett szeretete miatt. Az új háború veszedelme százmilliók életét fenyegeti. A nyugati imperialisták félnek a korlátlan nyereség elvesztésétől és ezért akarják az emberiséget az új háború katasztrófájába sodorni. üjabb és újabb fegyvereket, újabb és újabb gazságokat terveznek az emberiség ellen. K. -eában ez már nyílt harccá fejlődött. Elitéljük a háborúra uszító imperialisták gonosz, keresztényellenes politikáját, amely újra a kizsákmányolok uralmát szeretné bevezetni az egész világon és fáj nekünk, hogy ez az aljas szándék még a Vatikánban is visszhangra talál. Elitéljük a Vatikáni rádió sértő és kihívó felhívásait. A Vatikánnak ehelyett a béke, a kibékülés és a szeretet igéjét kellene hirdetnie és terjesztenie A nyugati imperialisták politika, jával, amely ellentétben van a mi keresztény ideálunkkal, nem értünk egyet. Mint Krisztus tanításának és a békének hi detől jelentkezünk a Szovjetunió vezette világ béketáborába. A békéért nemcsak imádkozni fogunk, hanem Klement Gottwald köztársagi elnök ve. zetése alatt az egész néppel együtt becsülettel dolgozni is. Fontos időben élünk, amikor népünk országunkban új, jóbb életet épít, mikor tarhatatlanul halad a szocializmus felé. Ha szentegyházunk nem akarja, hogy a nép elveszítse az egyházba vetett hitét, menthetetlenül haladnia kell a korral. A mi legfelelősségteljesebb feladatunk megmutani népünknek, hogy a szentegyház továbbra is mellette van és minden lehető eszközzel támogatja országunkban az új élet felépítését. Ezért hadd hallják felhívásunkat a közös munkára az összes hívők és a mi pap társaink, akiknek az egyház ügye épp olyan drága, mint a hazáé. Isten áldása legyen a mi munkánkon! Velehrad, 1950 julius 6-án. A nyitrai kerülefben áll versenyben a legtöbb EFSz A kassai kerület három járásában igen sok nő áll versenyben Ahogy május 1. előtt nagy szocialista versenynek lehettünk tanúi a gyárakban és üzemekben, hogy kié legyen a vörös zászló, most a mezőgazdaság munkaversenyét figyeli az ország Eddig nem tapasztalt érdeklődéssel folyik a verseny, hogy melyik EFSz legyen a járás, ill. a kerület győztese. Egyre szaporodnak azok a írek, amelyek az ország minden részéből jelentik a versenybe lépett Egységes Földműves Szövetkezeteket.. A lapunk zártáig beérkezett jelentések szerint az egyes kerületekben ez a helyzet. BRATISLAVAI KERÜLET: mind a 16 járás versenyben van, versenyző EFSz.ek szám pedig 75. A 16 járás közül a galántai járás áll az élen, ahol 21 EFSz jelentkezett versenyre. A galántai járásban a galántai EFSz nyerte meg a versenyt. A kerületi versenyben Somorja Dunaszerdahely és Szene lesz igen komoly ellenfele a galántaiaknak. A Bratislava környé ki járásban Rusovce védi a vándorzászlót. NYITRAI KERÜLET: itt is minden járásban folyik a verseny. Az egyes járásokban ősz szesen 119 EFSz, 2856 munkacsoport, illetve 36 220 munkaerő áll versenyben. Ebben a kerülei ben a verseny magas munkateljesítményeket < redményezett. Az eredmények kiválónak ígér keznek. BESZTERCEBÁNYAI KERÜLET: itt is minden járás bekapcsolódott a versenybe. A ver senyző EFSz-ek száma 65 (14 járás), 5 járásban az összesített mérleg szerint, - 86 munkacsoport versenyez 1171 munkaerővel. A többi 9 járás részletes mérlege még hiányzik Az ipolyság: járásban Sazdice védi a vádorzászlót. KASSAI KERÜLET: 16 járásban folyik verseny, melynek során eddig 12 EFSz inon dotta ki a n. fokra való áttérését. Ebben a 2 erületben — különösen a rezsnyói, kézsmárki és gálszécsi járásokban — igen nagy számban vfsznek részt a versenyben a nők is. EPERJESI KERÜLET: mind a 15 járásb.'n kihirdették a versenyt. Az eddigi jelentései szerint a kerület legjobb EFSz címéért 21 EFSz van komoly versenyben. áll .INAI KERÜLET: 11 járásban hirdették ki a versenyt, mivel ebben a kerületben az aratás csak később kezdődik. TáhtáneihiC i&ietóő'Ségu át Irta Nagy Ferenc, a 5.. avjetuníóba utazott földműves küldöttség tagja
