Szabad Földműves, 1950. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1950-04-23 / 6. szám
LEHIH A SZE6ERTPASISZTSAG ELEK A VILÁG ELSŐ SZOCIALISTA ÁLLAMÁNAK MEGTEREMTŐJE MAR A 90-ES EVEKBEN A MUNKÁSOK ES PARASZTOK FORRADALMI SZÖVETSÉGÉBEN LATTA A KAPITALIZMUS MEGDÖNTÉSÉNEK LEGFŐBB ESZKÖZÉT Ve le LENIN ELSŐ FENNMARADT MUNKÁJA A PARASZTSÁG ÉLETÉRŐL SZÓL Akik nem mélyedtek el Vladimir lljics Uljanov-lenin életrajzának, a bolsevixmus és e yilág első szocialista állama történelmének tanulmányozásában, akik csak felületesen ismerik annak a hőskölteménybe illő ernyedetlen küzdelemnek részleteit, amelyet a viiág új korszakának elindítója folytatott a proletárok felszabadítása és uralma érdekében, akik csak annyit tudnak a marxizmus lényegéről, hogy a szocializmus megvalósításéban mindenekelőtt a tőkésvilág áital kizsákmányolt ipari dolgozók forradalmi erejére és akaratára támaszkodik — azok még ma is érthetetlenül fogadják azt a történél-A nincstelenek, a kizsákmányoltak forradalmi megmozdulásának tanulmányozásánál Lenin megértette és megszívlelte Marx Károly örökbecsű történelmi megállapítását, hogy a proletárok forradalma, a kapitalizmus megdöntésére irányuló erőfeszítés csakis abban az esetben járhat eredménnyel, ha az ipari proletár megszerzi a hasonló sorban nyomorgó falusi kisparaszt szövetségét és hűséges támogatását úgy s sorsdöntő küzdelemben, mint a további épífőmunka gy' Íme befejezéséhez. Ezt tanulta es ezt tanította, ezt vallotta és ezt valósította meg Lenin nagy életművében, a világ első szocialista államában, egy új világban, Oroszországban. Nem véletlenül történt mindez. Vladimír lljics már kora ifjúságában örökre eljegyezte magát a parasztsággal, mint a városi proletariátus sorstársával. A rendkívül tehetséges ifjú Lenin a Volgamentén nevelkedett, a legtipikusabb orosz parasztkormányzóságban. Közelről tanulmányozta a parasztok életét, a falvakban uralkodó nyomort és tudatlanságot, a szegényparasztság embertelen szolgaságát és állatias sorsát. A cárizmus, amely letiporta a 70-es évek forradalmi megmozdulását, irgalmatlan eszközökkel igyekezett megszilárdítani győzelmét. A parasztot teljesen kiszolgáltatta a nfejpesi származású járási főnökök hatalmának, akik fékevesztett önkényuralommal pusztították el azokat a parasztokat, akik ragaszkodni mertek nevetségesen csekély jogaikhoz, amelyek alig különböztették meg az igavonó barmoktól. Egy egész életre szóló fájdalom és dac, egy hősi harcra buzdító együttérzés és elhatározás kötötte össze Lenint azzal a parasztsággal, amely nagy útjára kisérte el az ifjú forradalmárt. Göröngyös út volt. Fogházak és száműzetések, földalatti összeesküvések, üldöztetések és letartóztatások voltak az állomásai. Rendőrspiclik és bérgyilkosok leselkedtek mindenütt arra az emberre, aki e rettentő küzdelemben Marx tanaiban találta meg az alapot, amelyen újabb és jobb világot állíthat fel a dolgozók számára ... Rengeteget tanult, szorgalmasan képezte magát s amellett résztvett minden olyan akcióban, amely az elnyomottak felszabadítására irányult. A marxista « elmélet líj lehetőségeket tárt fel azok előtt, akiktől a kizsákmányoló tőkés világ megtagadta az életet, akiket örökre nyomorra és állati szolgaságra akartak Ítélni. Különböző forradalmi körökben fordult meg ' és működött s ezekben lassan vezetőszerepre tett szert hatalmas tudása, elméleti és gyakorlati tapasztalatai révén. Valóságos hitvallója lett a marxizmus tanainak. Életerő és életakarat áradt belőle mindazokra, akik elcsüggedtek s akik elvesztették hitüket a megpróbáltatások idejében. Uj híve! t toborozott, forradalmi érzésű if jakat válogatott ki, meggyőzött és lelkesített mindenkit, aki vállalkozót a korhadt világ megdöntésének előkészítésére. Az ipari munkások kizsákmányolásának tanulmányozásával kapcsolatban szakadatlanul érdeklődött a parasztkérdés iránt s az egyes forradalmi csoportokban állandóan figyelemmel kisérték ezt a nagyfontosságú problémát, amit nem lehett különválasztani a többi dolgozó életbevágó kérdéseitől. Bámulatraméltó türelemmel és kitartással rengeteg anyagot gyűjtött össze a parasztság helyzetére vonatkozólag. Statisztikai adataival kitartóan tüzelte forradalmi szövetségeseit a parasztság helyzetének megjavítása érdekében. Alapos munkát akart végezni ebben a vonatkozásban is és ezért elméleti tanulmányai közben megtalálta a módját annak is, hogy következtetéseinek helyességét gyakorlatilag is ellenőrizze. Öt éven át, 1889-től 1893 g minden nyarát falun töltötte, hogy közvetlen tapasztalatokat szerezzen a parasztság életmódjáról. Napokon át járta a határt, elbeszélgetett a legnyomorultabb sorban élő parasztokkal, figyelte azok mindennapi életét s nem kerülte el íigye’ ''t semmi olvan tény, amely a további munkához T 'rmily csekély mértékben támpontot szolgáltatott. Kérdőíveket szerkesztett, amelyek alapján barátai három közigazgatási körzetben pontos statisztikát dolgoztak ki. A parasztság életéről és körülményeiről beszerzett adatok alapján hatalmas cikket írt 1893 tavaszán. A cikk címe „A paraszti élet új gazdasági változásai“ volt s külön érdekessége, hogy ez volt Lenin első munkája, amely fennmaradt számunkra. Lenin tikkében óriási adattömegre támaszkova tudományosan is megerősítette Posztnyikov megállapítását. miszerint az orosz parasztság között rétegeződési folyamat megy végbe s ezzel kapcsolaban mi tényt, hogy Lenin egész életében és munkálkodásában a legszorosabb kapcsolatban áiioVt a falu nyomorgatott népével, a nagybirtokosok áital zsarolt parasztsággal, mely« nek felszabadítását párhuzamosan készítette elő a városi dolgozók jogainak érvényre, juttatásával. Ncs, nem érthetetlen, hanem a lenini út törvényszerű ténye az, hogy a szocializmus megvalósításában Vladimír lljics hatalmas szerepet juttatott a falu dolgozóinak, a parasztságnak, gozók megszervezése, a forradalom előkészítése és a marxizmus győzelme érdekében. Sok számra tehető azoknak a cikkeknek, vitáknak és tudományos értekezéseknek száma, amelyek ebben az időben születtek meg Lenin tollából. Harcát több irányban kellett folytatnia s elsősorban a národnyikok ellen kellett fordulnia, akik a forradalmi inteligenciára nagy befolyást gyakoroltak s így a marxisti nárt megteremtésének legnagyobb akadályai voltak. De ugyanekkor meg kellett küzdenie a liberális és anarchista irányzatokkal is, nem beszélve a cáj izmus és kapitalizmus, valamint a megalkuvók képviselőiről. 1894-ben megírta „Kik a ,nép barátai’ és hogyan harcolnak a szociáldemokraták ellen“ című könyvét, amely az Oroszországban megszületőben lévő forradalmi marxista pártnak valóságos kiáltványa. Kifejtette, hogy a národnyik elmélete reakciós és forradalomellenes, kizárólag a zsírosparasztok, a kulákság érdekeinek kifejezője. A munkásosztály — állapítja meg Lenin — mint Oroszország egész dolgozó és kizsákmányolt népességének egyetlen képviselője harcol a kapitalizmus éllen, a kommunista társadalom megteremtése érdekében. A munkásosztály szövetségese a parasztoknak s a munkások és parasztok forradalmi szövetsége fő észköze a cárizmus, a földesurak, a burzsoázia megdöntésének. A munkásosztálynak a parasztsággal szövetségben vívott harcát csak abban az esetben koronázhatja azonban siker — folytataja Lenin — ha a szétforgácsolt marxisti csoportokból megszervezzük az egységes szocialista munkáspártot. Látnoki rajzzal fejezi be könyvét: „A szociáldemokraták a munkások osztályának szentelik egész figyelmüket és egész tevékenységüket. Amikor majd a munkásosztály élenjáró képviselői magukévá teszik a tudományos szocializmus eszméit laz orosz munkás történelmi szerepének eszméjét, amikor majd ezek az eszmék széles körökben elterjednek és a munkások szilárd szervezeteket teremtenek, melyek öntudatos osztályharccá változtatják a munkások jelenlegi szétforgácsolt gazdasági háborúját, — akkor az orosz munkás az összes demokratikus elemek éllére áll, megdönti az abszolutizmust és a nyílt politikai harc egyenes útján elvezeti az orosz proletariátust — az egész világ proletariátusával együtt — a győzelmes kommunista forradalomhoz.“ E prófétai szavak igazsága teljes mértékben bebizonyosodott még Lenin életében. Lenin zseniális művében megmutatta/a munkásosztály harcának útját, meghatározta a munkásosztálynak, mint a társadalom vezető forradalmi erejének, szerepét s meghatározta a parasztság szerepét, mint a munkásosztály szövetségesét. Szibériai száműzetése éveiben Lenin tovább tanulmányozta a szibériai falut, a parasztság helyzetét és életét. Nagy tekintélyre tett szert közöttük, mert minden helyzetben segítséget tudott nekik nyújtani jogaik megvédésében és a gazdagok önkényével szemben. Üjabb tanulmányaiban behatóan foglalkozik a parasztság kérdéseivel és bebizonyítja a kapitalizmus fejlődését a paraszti faluközösségen belül. Kimutatta, hogy a forradalom teljes világossággal felfedte a parasztság kettős helyzetét és kettős szerepét. Rámutatott arra, hogy a parasztság megoszlik a proletariátus és a burzsoázia között, a parasztságnak, mint tömegnek a forradalmisága azonban mélyen gyökerezik. Ennek a tudományos megállapításnak nagy volt a hordereje, amennyiben Lenin később „Pártunk programtervezete“ című munkájában megformulázta az orosz marxisták agrárprogramjának elveit s kifejtette azt a gondolatot, hogy a proletariátusnak támogatnia kell a parasztságot, mely az önkényuralom megdöntésére és a jobbágyrendszer összes csökevényének megsemmisítésére törekszik. Ezen az alapon'továbbmenve dolgozta ki Lenin svájci, németországi, majd angolói’Szági emigrációja idejében kiadott műveit, amelyek a marxista program kifejtését célozta a paraszt-tömegek között. „A falusi szegénységhez“ majd az „Orosz szociáldemokrácia agrárprogramja“ című brosúráiban klasszikus módon magyarázta a párt programját a parasztságra vonatkozólag. Rámutatott arra, hogy a növekedő parasztforradalom esetén nem szabad arra szorítkozni, hogy követeljük a kihasított földek visszaadását a parasztoknak, hanem az egész földet el kell vermi a földesuraktól. A faluban lángra kell lobbantam az osztályharcct, harcba kell vhmi a parasztságot a jobbágyság maradványai ellen. E célból parasztbizottságok szervezését kell követelni és azt, hogy viszvisszautasította mindazokat a következtetéseket és javaslatokat, amelyek nem a marxizmus alaptételeiből indultak ki. Cikkét eredetileg egy legális folyóiratban akarta közzétenni, a lap szerkesztősége azonban nem mutatott erre hajandóságot, miután tartalma nem volt összeegyeztethető a laptulajdonosok elveivel. Lenin cikke így teljes 30 évig feküdt a levéltárakban és csak 1923-ban került napfényre. A hatalmas horderejű cikk végső következtetéseit Lenin akkoriban így formulázta meg egy magánlevélben: „A cikkben kifejtett megállapítások számomra sokkal fontosabbak és sokkal messzebbmenő következtetések alapjául szolgálnak, mint ahogy maga a cikk mutatja. Kistermelőink — parasztok és kézművesek — hanyatlása számomra az az alapvető és legfőbb tény, amely megvilágítja városi és nagyüzemi kapitalizmusunkat, amely véget vet a paraszti gazdálkodás külön gazdasági formáiról szóló mesének és arra késztet, hogy az úgynevezett „munkásokban“ ne lássunk egy csomó különleges helyzetű egyént, hanem csak annak az óriási parasztíömegnek felső rétegét, amely most már inkább munkaerejének eladásából, semmint saját gazdaságából él.“ A pétervári egyetemen 1891 tavaszán és őszén Lenin két részletben letette jogi vizsgáit. A vizsgák letételére külön engedélyre volt szüksége, mivel forradalmi munkássága miatt több Ízben kitiltották és kiutasították az egyetemről. Harminchárom vizsgázó közül egyedül végzett kitüntetéssel. Ügyvédhelyettes lett, de c.'^ak azért, hogy folytathassa munkáj)át az elesettek és elnyomottak érdekében. A számárai kerületi törvényszéken védőként kezd fellépni és védencei főképpen orosz és tatár szegényparasztok voltak, akik határtalan ínségben éltek. Első védence is paraszt volt, akit azzal vádoltak, hogy „szidalmazta a felséges uralkodót és örökösét, kijelentve, hogy az uralkodó helytelen intézkedéseket tesz“. Közben állandó összeköttetést tartott fenn mar xista barátaival, akik részben börtönökben ültek, részben száműzetésben éltek, de onnan is szüntelenül küldözgették tanácsaikat és utasításaikat a dől-