Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Hogyan vesztettem el jobbkaromat?

®®®®®®®®®®®®®®®0 13 0®®®®®@®®®®O®®®® konzílium. Az orvosok eltiltottak minden szellemi foglalkozástól. A negyedik gimnáziumba kellett volna lépnem már ősszel s most az a szomorú kilátásom volt, hogy az évet elvesztem. Engedetlen lettem. ((Kedves Csiky» — mondám nevelőmnek — «nem elég, hogy a testi nyomorékságot viselnem kell, még ostoba és míveletlen is legyek? Én tanulni akarok s be fogom bizonyífni, hogy képes vagyok tanévi vizsgálataimat tisztességgel végezni,» Az ember lelkének elváltozása titokzatos: Gyáva, akaratnélkülí gyermek voltam s néhány hónap alatt a szerencsétlenség energikus, bátor ifjút formált belőlem. Alig gyógyult be sebem, már is a vivó iskolába mentem, hol erőteljes vágásokat osztogattam ellenfeleimnek. Egy új zongoramestert kaptam, kemény, irgalmatlan embert: a kényszerűséget, mely nem csak törvényt bont, de néha zongorákat is rombol. Karom megerősödött, ujjaim megacélosodtak, én mindenáron zongorázni akartam s hüvelykujjamat használtam jobbkezem helyett. Én voltam a feltaláló, kezdeményező, azon nem törtem a fejemet, miként lehet egy kézzel zongorázni ? Egyáltalán nem tudtam, miként fogjak hozzá, csak zongoráztam. Augusztusban jó sikerrel vizsgáztam a negyedik gimnáziumi osztályból és szeptemberben már fegyverrel vállamon suhantam ki a seregélyesi kastélyból. Atyám rajta ért s szigorúan, redőzött homlokkal