Zichy Géza: A félkezű ember. Utasítások, miként lehetsz félkézzel önálló / Budapest, Franklin, 1915. / Sz.Zs. 1628

Hogyan vesztettem el jobbkaromat?

®®®

©®®®®®®®®®®®

TO 11 TO

®®®®®®®®®®®®®®® s azt gondoltam: «Jgy tovább nem mehet.» Nimptsch, a jó, az áldott, újra köteles szolgálata után látott. Én halálosan fáradt és szomorú voltam, írtózva kerültem a zongorát; azok a fehér billentyűk úgy vigyorogtak reám, mint egy csontváz fogai. Szegény jó atyám csak érettem élt: felmetélte ételeimet, olvasott nekem, gondozott s úgy ápolt, akárcsak anyám, vagy Nimptsch, íráshoz fogtam, legnagyobb örömömre azt vettem észre, hogy ezt könnyen megtanulom. Az írásszakértőknek igazuk van, a balkéz vonásai hasonlítottak a «néhaii) jobbkéz vonásaihoz. Első levelemet nevelőmnek írtam, mely így szólt: «Kedves jó Csiky! Ha én egy év lefolyása után nem leszek képes mindent — mit eddig két kézzel végeztem — egy kézzel megtenni, főbe lövöm magamat!» A levelet lepecsételtem és átadtam Csiky bácsinak, azon szigorú meghagyással, hogy azt csak egy év múlva bontsa föl. Csiky erre becsületszavát adta. Én fölvettem a harcot sorsommal ; éjjel-nappal azon tépelődtem, miként fogjak hozzá, hogy fél kézzel teljes függetlenségre tegyek szert ? Hirschler Kajetán nevű inasom vérlázító durvasága megerősített elhatározásomban. O kigúnyolta gyámoltalanságomat s morgolódva öltöztetett fel. Én kikergettem a lelketlen embert szobámból, bezártam ajtó-