Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

99 AMERIKA VÉRENGZŐ ALLATAI. egy állat, melyet kézrekeritendő egész hadseregek gyülekeztek össze; de ezek is nem egyszer szalasztattak meg a bozótból előrerontó tigrisek által. Midőn az angol tisztek először kezdtek oroszlány- és tigrisvadászathoz, az a világon egyik legnyaktöröbb mulatságnak tekintetett, s az akkori idők lapjai tömvék hajmeresztő vérengzések elbeszélésével. Akkor még a tigrisek nem vették tekintetbe a veres frakkot és arany vállbojtokát; de kimélct nélkül a csapat közé rontottak , egyet egyet kiszemeltek, s tovább álltak vele — a bozót közé. S ime jelenleg hogy áll a dolog ugyanott ? Sohasem hallani esetet, hogy tigris vagy oroszlány valakit elliurczolna (kivéve Bengálország éjszaki részeit, hová a lőfegyver még nem érkezett) ; s az elefánt hátáról intézett tigris vadász at oly közönséges s oly vész nélküli mulatság lön, hogy rőfös kereskedők is sokszor vesznek benne részt, kivált ha előbb füleiket pamuttal bedugják, hogy az elsó tigris-orditásra el- és le ne ájuljanak az elefántról. Az egykor félelmes tigris ma már feneketlen berkekben és hozzáférhctlen barlangokban tartózkodik, míg csak röppentyűk, gránátok, tüzes üszkök s más mindenféle kigondolható kinzó eszközök segedelmével ki nem űzetik. A méltóságos oroszlány pedig sziklák és bokrok között várja be a támadást, s ő maga sohase támad előbb, mig meg nem scbcsittetik. A lőfegyvertől való félelemben nemcsak az emlős vadállatok, de madarak s más teremtmények is osztoznak, természetesen mindig értelmiségük arányában. Olvasóim közöl sokan fogják tudni tapasztalásból, miként nem csak a kácsák, ludak, daruk sat., de csaknem minden ragadozó madarak, a kányák és varjuk is, képesek megkülönböztetni a puska nélkül közclitő embert a puskás embertől; s ezt oly bámulatos pontossággal teszik meg, hogy néha nem kevés bajba kerül ily madarak közelébe juthatni. I)c, régi közmondás szerént, „nincs szabály kivétel nélkül"; s épen c kivételért történt, hogy oly hosszasan keltünk védelemre az amerikai vadállatok bátorsága és vitézsége mellett. Mert bármennyire engednek is más állatok azon rémséges eszköz pusztító befolyásának, melyet puskának nevezünk, s mellyel az ember saját physikai gyengeségét kipótolta, annyi bizonyos, a pokkary még a puskától se fél. Sót a puskák durogása csak emeli ezen csudálatos kis állatka bátorságát és dühét ;'s űgy látszik, hogy egyátalán nem fog rajta mindaz, mi más állatokat visszariaszt s clré-