Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

SOCORO FALU ÉS A ROMOK. 81 kaktuszok, melyek a sziklák közöl kilógatták óriási indáikat, s me­lyeket önkénytelen is Mcphistopheles füleinek képzeltünk: mind­ez csaknem azon meggyőződésre birt, hogy most az egyszer leg­alább az alvilág országai felé útazunk! Időnként egyegy öszvé­rünk kidőlt, vagy kiadá páráját, s ott hagytuk — áldozat-adóul ó fekete felségének. Valamennyi öszvérünk dűlőfélben volt, mert reggel óta sem ók, sem magunk ogy'csepp vizet se ittunk. A hol csak reménylenünk lelicte , megvizsgáltuk a mélyedéseket, de hiába — víznek sehol sem volt jelensége. Midőn ily mélyedésben, mely palakö-képzód­mónyú volt, vizet kerestem, egy óriási kagylófaj számtalan töredé­keire akadtam, melyek alkalmasint az Innoceramus osztályá­hoz tartoztak, noha a példányok tökéletlensége miatt nem állitha­tok bizonyost. Ugyanitt számtalan gyönyörű és átlátszó szénsavas mészkő-példányokra botlottam, melyek nagyobb része rhomboid alakú volt. Végre, mikor alig voltunk képesek már nyelni a szomjúság miatt, egy magas csúcsra érkezőnk, honnan a rég keresett vizet megpillantottuk, de nagy messzeségben a völgyben. Szomjunk mindazáltal rögtön szűnni kezdett, s derült kedélylyel haladtunk lefelé a kanyargós ösvényen, trófálódzva, mintha egész nap olasz­országi országúton haladtunk volna. A Sepada partjaihoz érve, legkevésbbé sem csudálkoztunk szenvedéseinken, a mint Fahrenheit hévmérőnket kipakolván, úgy találtuk, hogy ez 117° állott (d. u. 5 órakor és árnyékban); hány foknyi lehetett a hőség délben s odafent az ördög országútján, gya­nitani könnyen lehet! E napon S o c o r o nevú egy emeletes házból álló falucska mellett keltünk tanyára, hol nagy kiterjedésű romok voltak látha­tók köröskörül. Sőt imitt-amott veres-czedrus gerendák is hever­tek csaknem egész épségben, mi eléggé tanúsítja, hogy ezen égalj különösségénél fogva, a növényanyag századok múlva se indul rothadásnak, de sőt keményebbé s tartósabbá válik. Hiába keres­géltünk tárgyak után, melyek ezen rég elhagyott romok egykori lakóit élö nemzetekkel hozhatnák kapcsolatba; semmiféle szer­szám, bútor, vagy házieszköz maradékaira se akadtunk, kivéve a szanaszét elszórt cdénycserepeket s tengeri őrlő köveket, melyek azonban minden déli indián népségek közt közönségesek. Oly so­kaságát szemléltük itten ezen színes cserepeknek, s ezek oly nagy Xantus utazása Kaliforniában. (j

Next

/
Oldalképek
Tartalom