Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
II. Tejon és a tejon indiánok
50 A TEJON INDIÁNOK. áo vetkeztetnünk, hogy ezen szegény nók fele élete tengeri-törésből áll, s valóban nincs is különben. Az emiitett kenyéren kivül ép oly nehéz volna előszámlálni, mit esznek a tejonok, mint könnyű felsorolni, mit nem esznek. A tejon egyszóval mindent megeszik, a mihez csak hozzá juthat, s a mi csak megehető a szó tág értelmében. Ürgék, baglyok, varjuk, kányák, kutyák, lovak, macskák, görények sat. rendes eledeleihez tartoznak; azonkívül megeszik mindenféle gyümölcsöt és bogyót (a makkot is beleértve); sót láttam tejonokat oly rothadásnak indult dögön is lakmározni, melynek puszta láttára fejünk szédelegni s gyomrunk keveregni kezdett. A csörgőkigyót különös ünnepi falatnak tartják, fejét elvágván, a kigyót megnyúzzák s azután parázson megsütik, mint valami angolnát. Az egész nemzet főfoglalkozása juh- és lótenyésztésben öszpontosul. Az előbbi állatok száma különfélekép becsültetett 100 ezertől egész 400 ezerig ; én azonban azt hiszem, hogy ezt 250000rc tehetni. A tejoni juhok gyapja durva, hasonló a baranyai úgynevezett magyar juh gyapjújához, s soha se nyirctik. Egyik különössége a tejoni juhoknak, hogy minden nyájban számos 4, sőt G szarvú példányokat láthatni. A kosok egész éven át az anyabirkákkal járnak, s következéskép egész éven át ellenek az anyák, s az esős időszak alatt sok bárány cldöglik- Ezen ok miatt a nyájak sem szaporodnak úgy, mint sokan képzelik, kik az ország körülményeivel nem ismeretesek közelebbről; kecskék szinte nagy számmal léteznek, s a juhokkal összekeverve legelnek. A fonás és szövés a nők foglalkozásához tartozik, s mindkét mesterséget egyedül a kéz segedelmével végzik, azért a fonal közönségesen durva s nem egyforma vastagságú. — A pokróezot hosszadalmas és fárasztó módon szövik, épen úgy, mint a sanfernandői indiánok. Az így készített pokrócz durva, vastag és nehéz, kevés szőrú, s azért bármely közönséges amerikai vagy angol pokrócznál is alábbvaló. Mindazáltal némely tejoni pokrócz oly tömött szövésű, hogy a viz nem hathat rajta keresztül. Ezt nem akartam eleinte hinni; de kísérlet után meggyőződtem, hogy ily pokróezban számos gallon vizet 40 — 50 m. fd. távolságra lehet lóháton elszállitani, s hajói összeköttetik, egyetlenegy csepp se folyik ki. De ezen rendkívüli tulajdonságuk vajmi kevés előnyt ád ezen pokróczokiiak átalános használati tekintetben; mert az esós időszak alatt annyi vizet szívnak magokba, hogy az alattok