Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

I. Los-Angelestől Fort-Tejonig

28 INDIÁNOK. toznak, melyről már Hernandez irta egy század előtt, liogy magánosan vagy kis csoportokban élnek ezen hegyek tetején s oly helyeken, melyek csaknem hozzájuthatlanok. Állítólag a mojave nyelvet beszélik, s igy alkalmasint a mojave törzs szakadékai, noha jelenleg egészen különböző szokásaik és életmódjok vannak. Valamennyien — mint képzelni lehet — a nyomorúságig szegények, állataik nincsenek, s egyátalán minden kényelmet nyújtó czikket nélkülöznek, mihez a fehérekkel való közlekedés által juthatnának. Fegyverők nyíl és ív; az első hegyesre köszörült kóhegygyel; s e fegyverrel vadásszák a havasi kecskéket, juhokat, farkasokat mely utóbbi állatok mind élelmök, mind ruházatuk főrészéül szolgálnak. Vadászok sokszor találkoznak nyomaikkal a legmagasabb bérezek közt, s sokszor láthatni tüzeik füstjét, a mint kigomolyog a sziklák közül, hihetőleg sok tudós utazót azon nem várt élvezetben részesítvén, hogy „egy szundikáló tűzokádó hegyet látott a Sierra Ncvadák közt."*) De igen ritkán lehet az indiánokkal magokkal találkozni, s még ritkábban lehet óket rcábirni, hogy az emberrel szóba álljanak ; s minthogy szánalomra méltó szegénységük nem ingerli a többi indián törzsek vagyonszomját, s mivel egyátalán senkit sem bántanak szegények, nagyon természetes, hogy senki sem vadássza fel őket. Azonban ha történetesen a mojave és tejon indiánok egyet kézre kerítenek, feje bőrét okvetlen lenyúzzák már csak azért is, hogy aztán otthon a kedves „fejbőrtánezot" eljárhassák, mely mulatság minden éjszak-amérikai indiánok közt a legfontosabb. A mint ma reggel a havasok közt lefelé utaztunk, s kissé elmaradtam a többiektől, azon váratlan szerencsében részesültem, hogy e vadakat igen közelről láthattam. Midőn t. i. egy vízmosásból ismét az útra tértem, alig néhány lépésnyire előttem — illetőleg felettem — hármat megpillantottam, a mint egy obionc bokor mögül nagy kíváncsisággal minden mozdulatomra ügyeltek. K.ettójök közvetlen a bokor alatt állt, egymáshoz szorúlva, inig a harmadik kissé hátrább térdelt. Mindhármójuk puzdra, ív és vesszőkkel volt ellátva, s öltözetük csak egypár szelet farkas borból állott. Óhajtván őket szemtólszembe láthatni, egy pár ezüst dollárt vet*) P o. Wagner, dr. Reise im Westlichen Amerika.