Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

146 DOLORES FALU. kivéve imitt-amott egyegy törpe borostyánt, nyomorú kinézésú ákáczfát, vagy hellyel közzel egyegy inga bokrot. Utunk rendkívül fárasztó volt a mély homok ós rettentő hőség miatt. Viznek nyomait se láthattuk az egész vonalon át, s barmaink délfelé oly szomjasak és fáradtak voltak, hogy, kétákáczfa esvén vonalunkba, valamennyi öszvérünk erőszakkal oda rontott s a fák zöld haját kezdé rágni és tépni. Tovább haladva, nemsokára egy patakhoz érkeztünk, mely azonban tökéletesen száraz volt, s még csak nedves helyre sem akadhattunk medrében. Aztán ismét egy magas lapályra érkeztünk s nemsokára egy alacsony — fekete szinú — hegylánczra vonult útunk, mely mindenütt el volt hintve apró bazalt töredékekkel; imitt-amott ágát, kalczedon, üvegesült kvarcz és mészkő is mutatkozott. A domb tetején egy tekintélyes nagyságú gránitdöczhöz jutottunk, mely borítva volt hieroglyphféle jegyekkel. E tetőről meglepő kilátást élveztünk a közeli Bibortengerre, s megelégedéssel láttuk, hogy csak pár mértföld távolságra vagyunk a legközelebbi telephez, hol vizet bőségben fogunk találni állataink számára. Leereszkedve a halmok közöl, bazalt kavicsokkal borított rónán haladtunk át, s nemsokára Dolores nevű három emeletes faluba érkeztünk, mely csak parittya hajításra van a tengerparthoz, s épen egy patak torkolatánál épúlt. A falu itt is vályogból van épitve, s csak lajtorjákon juthatni bele ; de azonkívül az egész négyszög épület egy 15 láb széles és ugyanoly mély árokkal van környezve, melyet végcsvégig 3 sor hegyes karó szegélyez, nagyobb biztosságul ellenséges indiánok ellen. A falu körül nagy kiterjedésű kertek terülnek minden irányban, melyekben azonban a hely magasabb fekvése miatt kevés tropikus gyümölcs termeszthető, de a mérsékelt égalji vetemények kiválólag díszlenek; mint például jó minőségű szóló, baraczk, füge és sárga szilva, aztán tengeri, árpa s más vetemények is nagy mennyiségben termesztetnek. Mielőtt tovább utaztunk, Senor Chiavezt, a község alkaldcját kerestük fel, fizetendők az árpáért, mit öszvéreink megettek ; s ez alkalommal szerencsénk volt az alcalde nejénél összesereglett hölgyeknek bemutattatni. A nők arcza valami fehér festékkel volt vastagon bemázolva, oly annyira, hogy csak csillogó fekete szemeik s piros ajkaik voltak láthatók természetes minőségükben. Utóbb megtudtuk, hogy az efféle bemázolást nem ékes-