Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

MARQUES FALU. 14t vei a vidék egykori lakói a területet öntözték, világosan kivehetők voltak, s sok helyütt több mértföld távolságra követték őket szemeink. A homok mindamellett sok helyütt, kivált a róna és lapályos térekcn, nedves volt, s öszvéreink lábnyomai után sós anyag bugyogott ki több helyütt; s ha ilyenkor visszapillantottunk, úgy tetszett, mintha az egész utvonalt dér lepte volna el. Ezen körülmény miatt ily helyeken nyájak nyomai több napokig láthatók és nyomozhatok; sőt a benszülöttek képesek tapasztalás után egész biztossággal meghatározni, mikor járt ott az állat, melynek lábnyomai a térségen láthatók. Estve felé egy nagy rakvány mellett haladtunk el, mely emberkéz müvének látszott, s midőn oda nyargaltunk, csakugyan egy — mintegy 00 • lábnyi — épületnek tűnt ki, mely vályogból és terméskőből kevertten volt épitve, két sor lőrésekkel; de ajtónak vagy ablaknak nyomai nem látszottak Pár óranegyednyi fáradságos fürkészés és keresgélés után se találhattunk valami bútorzatnak, házi vagy gazdasági szerszámnak maradványaira, kivéve egy óriás nagyságú tengeri kagylót, melynek lapjain mesterséges vésetek, különféle Írásjelek voltak láthatók. Faragott fának semmi nyoma sem volt, s a falba épített keresztgerendák végei — mert többi részök rég leégett — gömbölyű természetes fatörzsekből állottak. Az egész épület benseje égés nyomait mutatta, s falai ezen körülmény miatt sokat vesztettek eredetiségökból. Napnyugtakor Marques falucskán haladtunk át, mely számos 1, 2 és 3 emeletes házakból áll, melyek néhányain ajtók és ablakok is láthatók, különösen azokon, melyek a közeli kénesőbányák művelése óta építtettek, a vasárnap és ünnepnapokon Marquesbe tóduló bányászok kényelmére. Pár mértföld távolságra Marqueshez éji tanyára telepedtünk, s a lakosok — kiknek nagy részök indiánokból állott — bőven hoztak számunkra bananát és dinnyét, s öszvéreink számára zöld tengerit. Többekhez, kik különösen értelmeseknek látszottak, holmi kérdéseket intéztem a romok eredetéről, azon reményben, hogy legalább valami homályos hagyomány-mondák birtokába jutandok, de hiába, egyikök sem volt képes több felvilágosítást adni, mint a mihez saját kutatásom után juthattam. Egyikök egy mesét beszélt ugyan el e tárgyra vonatkozólag, de ez oly képtelen volt, hogy nem is tartom érdemesnek közleni.