Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

149 A KOLIBRIK. szegény képviselőkkel birnak, ha tekintetbe vesszük a mexikói és közép-amerikai kolibrik számát és szépségét. A család egész Amerikára kiterjed, a Falkland szigetektől egész Kanada legéjszakibb részéig, sót az éjszaki Jegestenger szélein is kerittettek már kézre példányok. Azonban az Új-Granada és a Bibor-tenger közt, vagyis az éjszaki szélesség 9. és 30. fokai között létező országok, beleszámítva Nyugot-Indiát is, legtöbb és legcsiulásb színezetű képviselőkkel birnak. A teremtés amerikai művei felett méltán ezen madarak ébresztettek legátalánosb csudálkozást, mert úgy látszik, hogy a természet minden birtokában levő szépséget és szi 11 vegyületet kizsákmányolt , hogy ezen apró teremtéseit mentől jobban felékesítse s csudálkozás és bámulás tárgyaivá alkossa; mert a kolibrik valóban legszebb madarak a világon, s mindamellett legkisebbek. Sokaknál a művészetben ismert minden színnel és színárnyalattal találkozunk, s hozzá még oly ragyogó fénnyel boritvák, mely inkább valami világhírű művész által köszörűit gyémánt és drágakő fémszinéhez hasonlít, mint egy törékeny kisded állatka kiegészítő részéhez. Azonban néhány faj mindamellett létezik, mjely igénytelen egyszerű s egyszínű, minden fény híjával. Ezekhez tartoznak egy nagy fekete faj, azután néhány veres, egy pár burnót szinű s egészen smaragdzöld színűek. Nagyságra felette különbözők a kolibrik. Egy brazíliai faj például, mely egészen fekete s kék szárnyakkal bír (Trochilus giganteus), körülbelül akkora,mint egy magyarországi vízi szalonka; s számos más fajúak ennél nem sokkal kisebbek. Mások fecskcnagyságúak; míg legnagyobb részök oly parányi piczi, hogy néhánya valóban kisebb a közönséges méhnél, s száz és száz bogár ismeretes , mely sokkal nagyobb ugyanannyi kolibrinál. Alkatra nézve szintén különbözők. Néhány faj finom és felette gyengéd alkotású, míg mások aránylag tömött és erős testúek. Sok faj rcndkivül hosszú orral van megáldva, mely néha sokkal hosszabb mint maga az egész madár. A Trochilus c nsiferus például oly rendkívüli és oly csudálatos hosszú orral bír, hogy a muzeumok látogatóit sokszor csak hosszas mutogatással lehet arról meggyőzni, hogy az orr valóban természetes, nem pedig mesterségesen a fejhez ragasztott fésű fog, mint számtalanon képzelik. Az ily rendkívüli hosszú orr azonban sennni kényelmetlenséget sem okoz tulajdonosának, sőt tetemesen hasznára van