Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

130 A KREOLOK ELETE. különféle válogatott gyümölcsök, csemegék sat. következnek, s végre kávé és csokoládé. Reggeli után a férj leveti kabátját, czipöit s nadrágját, s a függő-ágyba kömpölyödik. Neje előbb számára éleszt szivart, aztán magáéra gyújt reá, s a pamlagra heveredik. A kutyák szintén pamlagokra telepesznek, mert a bolhák a padozaton nincsenek inyökre, a szolgálóleány végre leeresztvén a függönyöket s betévén a redős ajtókat, a gyermekekkel sétálni megyen. Délután 3 órakor a harangok mcgszóllalnak értesítőül, hogy a papok készen állnak a templomokban imára, s várják a híveket. A férj ekkor lábaira áll, egy nagyot ásit s nyújtódzik; a kutyák szinte leugrálnak, ásítoznak s nyújtódznak, s a nő tüzért kiabál, hogy férje és maga számára szivart gyújthasson. Ebédre, mely rendesen 4 órakor szokott lenni, ugyanazon ételek jelennek meg s ugyanazon czeremóniák közt, mint a reggelinél , beleértve utána a függő-ágyba keveredést és szivarozást is. 5 óra körül egy indián szolga a felnyergelt lovat a verandah elé vezeti, a házi gazda rémséges ezüst sarkantyúkkal fegyverzi fel ezipóit s nyeregbe ugorva közeli szomszédjai egyikéhez lovagol. Oda érkezve a nyitott ablak előtt kalapot emel, s „Buenos tardes senoritas!" szavakkal üdvözli a hölgyeket. Ezek rögtön a verandáim teremnek, s míg egyikök szivart gyújt a eaballero számára, a másik egy pohár limonádét készít. Rövid csevegés után a eaballero kalapot billent, s tova lovagol egy másik ismerőshez, hol hasonló jelenet ismételtetik, s ez igy megy tovább egész délutánon át. Végre napnyugtával liaza tér, kantárszárát indián szolgája kezébe dobja, leveti ruháit s a függő-ágyba telepedik. A csokolád és szivar ismételtetik , azután a napnak esti és éji része rendesen sétára és tánezra használtatik. Mindezt látva, s hozzá még tapasztalva személyesen a kreolok rendkívüli vendégszeretetét idegenek iránt, úgy tetszik pillanatra, hogy ez élet a legvonzóbb s legboldogabb a világon. Meglehet a benszülöttekre, de az éjszak-amerikai és európai, ki tevékenység és szellemi élv közt tanulta életét élni, vajmi hamar megúnná ez életmódot, s rövid időn átlátná, hogy a tropikus élet nem neki való. Rövid időn tapasztalnia kellene, hogy elszigetelve rokon szellemektől, s oly távol a valódi hasznos munkásságtól, ily helyen élt élete nem egyéb nyugalomnál, mely noha sokakra nézve vonzó, sokkal közelébb áll a megsemmisüléshez, mintsem hogy