Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440

III. A Kaliforniai félsziget

128 LA-PAZ. a csinos székesegyház, püspöki lak és papnövelde foglalják el, míg átellenben a városház és a tartományi kormány épületei képeznek egy valóban diszcs sort. A másik két oldalon a könyvtár, elemiiskola, vámház, s számos más magánlakok emelkednek fel. A tér egészen beültetve fákkal, s közepén egy gyönyörű szökőkút van, mely vizét a közeli hegyek egyik hideg forrásából nyeri. A „plaza" nevezetes pont La-Pazban, mert esténkint itt gyülekezik össze az egész lakosság „téjfele" s hetenként kétszer a városban állomásozó mexikói ezred zenekara szokott játszani. Ily alkalommal aztán világosan láthatni, ha a külszin után szabad Ítélnünk, hogy a város lakosai nem szegények, de sőt átalánvévc igen is vagyonosok. S ez nem is lehet másként, mért ha átfutjuk a belföldi termények hosszú sorozatát, nehézség nélkül átláthatjuk, mennyire független helyzetben áll La-Paz külfölddeli kereskedését illetőleg. La-Paz vagyonos!) lakosainak reggeliző asztala például finomul síkárplt czédrusból készült, finom és hófehérsógú gyapot abrosszal van teritve, nehéz ezüst tányérokkal, kések-, villák— és kanalakkal boritva, kávé, ezukor, tej, vaj, fehér kenyér, juh- és tehénhús , hal, vad, tojások, füge, narancs s több effélével megrakva, s mindezt a város közvetlen szomszédsága teremti elö. Ha vendégek ülnek ily reggelihez, a gazda mindegyikét különfajú mahagony székbe ültetheti, melyek fája ültetvényén nőtt és otthon készíttettek; indián szolgáik szólót gyűjtenek s jó bort készítenek, s dohánynyal s mindenféle tropikus gyümölcscsel is bőségben látják el a háztartást. Az égalj pedig oly kedvező, miként a lovak ós más házi barmok egész éven át szabadon legelnek, s tartásuk mibe sem kerül A kevés és vékony ruházatnak, mely évente felhasználtatik, kelméje szintén otthon terem, s otthoni kezek által fonatik, szövetik, festetik és varratik ruhává. Az ezüsttel nem sokat törődik a kreol, csak sarkantyúkra, nyereg-czifrázatokra és asztali czélokra használja, az arany pénzt pedig fülbevalókká, keresztekké, lángoló szivekké és szűz Máriákká öntik az indián leányok számára. La-Paz lakosai tehát épen oly henyélök és lusták, mint bármely más spanyol-amerikai nép, mert ily vendégszerető éghajlat alatt vajmi kevés ember törekedik többet szerezni a múlhatatlanul és clkcrülhetleniíl szükségesnél. Ha tehát fentebb azt állítottam, hogy a város szorgalmatos népe egész naphosszat sürög és forog, ezt természetesen csak a