Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
126 A KÉNESŐ KIOLVASZTÁSA. a „tcnatero"-k teszik, mint már cmlitém, kik egyedül e czélra használtatnak és fizettetnek a társaság által. Minden bányász csapat természetesen külön helyre rakja érczét, mely aztán hetenként kétszer méretik meg, mielőtt kiszállíttatik a bányából. Továbbá minden csapat egy választott főnökkel bir, ki ügyeit kormányozza, a pénzt felveszi s a tagok közt elosztja, élelmet és ruhát vásárol sat., s különösen felügyel, hogy mindenki szorgalmasan dolgozzék, s a csapat rovására ne éljen. A „tenatero"-k napi fizetése 2 dollár, a mérőké és rostálóké 1%, a vályogvetőké és kovácsoké 2 1/a s az ácsoké 3 dollár. Ily fizetés mindenesetre becsületére válik a társaságnak, mert nemcsak igazságos, de nagylelkű is. Azonban a munkásokra kevés befolyása van, mert valamennyi iszákos és kártyás; s bármennyit szerezzenek a hét leforgása alatt, hétfőn máris ott vannak, hol voltak, mikor a munkába álltak, azaz egyetlen egy fillér sincs zsebjcikbcn. Egyátalán semmiféle intézkedés sem létezvén köztök azon esetre, ha valamelyik megöregszik vagy betegségbe esik, ily eset bekövetkeztével a nyomorult teremtések — mint valami kiszolgált vontató barmok — földre nyűjtódzni s elhalni kénytelenek. Mindez természetesen egyedül az indiánok-, félvérűek- és mexikóiakra szóll, kik azonban nagy többségben vannak a bányában, s kik, ügy látszik, tökéletesen egy jellemosztályba tartoznak, mert egyformán valamennyien a képzelhető legimpraktikusabb nép a világon , apjaik szokásaihoz liiven ragaszkodva és azon erős meggyőződésben élve: „hogy ha mára magam gondoskodom magamról, cl fog holnap látni az öreg atyus! " Hátra van még, hogy az olvasót, ki eddig türelmét el nem vesztette, az érez kiolvasztásával ismertessem meg. E czélból a társaság új találmányú, 18 olvasztó intézetei egyikének szelvényét rajzoltam le, mely egy év óta szűnctnélkül s jó eredménnyel működik, s magyarázatául következő loirását adom: A kéneső kiolvasztása a czinnóberből a lehető legegyszerűbb mútét. Az érez fülke (B.) tele tömetik czinnóberrel s jól betakartatik, s aztán az A. kemenczében lángoló tűz élesztotik, honnét a lyuggatott téglafalon keresztül az egész melegség az érczfülkébe tódul, s tökéletesen átjárja a czinnóbert. Rövid idő múlva a kéneső — gőz alakban — előterem, s az átcllcni fal lyukain az öszpontositó fülkékbe (C.) nyomul, felszállva az egyiknek tetojéro s leesve a következőnek fenekére, a mint a szelvényen kivehető
