Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
408 LA-PAZ. A fentebb elősorolt okoknál fogva tehát jelenleg természetesen nagyon korlátolt La-Paz kereskedése a külfölddel. Mostani kereskedése egyedül a Bíbor-tenger túlsó partja kikötőire szorítkozik, s a termények, érezek és gyöngy 9/i 0 része Mazatlan- és Guaymas ba szállíttatik, honnét öszvéreken át Yera-Cruzba vagy Mexikóba (a várost értjük) vitetik, honnét aztán képzelhetlen költséggel kerül a világ egyéb részeibe. Az angol, franczia és amerikai gyár-készítmények szintén ez úton jutnak az országba; s a helyett hogy — egyenes tengeri úton szállíttatván ide — épen oly olcsók lehetnének, mint London-, Páris- vagy Uj-Yorkban, egy közönséges shcffieldi kés és villa például 1 dolláron kél La-Pazban , s sokszor csaknem hasonértékú ugyanakkora ezüsttel! Mihelyt a városba érkeztünk s lenyergeltünk vala, azonnal ajánlóleveleinket átküldtem az illetőkhöz, hogy velők értekezve, tüstént egy programmot készíthessek, melyből semmi se maradjon ki, mi figyelemre méltó a városban és környékén. Én azt hiszem, ily eljárás minden átázásnál felette czélszerű, kivált mikor kevés idó áll rendelkezésünkre, s tehát attól lehet tartani, hogy a legfontosabb látni valók kimaradnak, a minden szabály nélküli kujtorgás miatt. Hosszas tapasztalás után beszélve, méltán ajánlom minden magyar utazónak, cselekedjék úgy mint én szoktam: azaz mihelyt egy fontos külföldi városba érkezik, alapítsa meg ottan tartózkodása egész idejére a napi rendet, melytől semmi esetben se térjen el, hacsak physikai akadály nem kényszeríti. S még ez esetben is nézze át programmját, s oly tárgyakat törüljön ki belőle, melyek kevésbbé érdekesek, nehogy a régi közmondás szerént: „Rómába utazzék a nélkül hogy lássa a pápát!" *) *) Évek előtt Új-Yorkban két íitazó magyar hazánkfiával volt szerencsém találkozhatni, kik egyike a bányászatot, másika pedig a szabad és rabszolga-munka közti viszonyok tanulmányozását állította kitűzött uti czéljául. Két holnap múlva véletlenül Saint-Louisban ismét találkoztam velők, s eleget beszéltek az új-yorki és philadelphiai szinházakról s a Niagara zuhatag szépségéről, de midőn véleményeiket a pennsylvaniai bányákat, a virginiai és marylandi ültetvényeket sat. illetőleg kérdezém, kénytelenek voltak bevallani, hogy idejök még nem volt ezeket megnézni. Ekkor ajánlkoztam, hogy leveleket fogok nekik adni néhány louiziauai és tenesszei ültetvényeshez s a karoliuai és georgiai aranybányákba , de ajánlatomat el nem fogadák, mert e tekintetben Börnstein i\r már minden statistikai adatokkal ellátta őket, s azonfelül pár
