Xántus János: Utazás Kalifornia déli részeiben / Pest, Lauffer, 1860. / Sz.Zs. 1440
III. A Kaliforniai félsziget
104 NÉPSZOKÁSOK. volt, mindenki vetélkedve arra törekedett, hogy mi is jól mulassunk s cl ne felejtsük egykönnyen a sz. Jágo ünnepét. A tánczvigalom alatt egy gazdag la-pazi kereskedővel is megismerkedtünk, ki szives volt bennünket művelt nejének s két kedves társalgásit leányának bemutatni. Az olvasót szintúgy meg fogja lepni, mint bennünket meglepett, hogy Sepulvada ur keresztneve „Senor Jézus Mária Christofer", nejéé, illetőleg a mamáé „Jézus Mária Catalina", az idósb leányé „Jézus Mária Gabriela", s a fiatalabbé „Jézus Mária Juanita" volt. Amerikai spanyol szokás szerint a hölgyeknek, ha megszólitjuk, egész kereszt- és vezeték-nevét kell elórebocsátanunk, s ha például több együtt levó hölgytől búcsúzunk, valamennyit nevénél fogva egyenként kell üdvözölni, az Európában szokásos „hölgyeim!" helyett. Az olvasó könnyen elképzelheti, mily furcsán üt ki a dolog, ha az említett szokáshoz hiven egy húzómban pl. ezt mondjuk: „Adios Senora Jézus Maria Catalina Sepulvada; Buenos noches Senorita Jézus Maria Gabriela; Buenos sucnos Senorita Jézus Maria Juanita; Adios Donnas Scfíoras!" A félsziget fővárosa, La-Paz, csak néhány mértföld távolságra van a missiótól, noha a kanyargós folyó mellett menő út szükségtelenül hosszúvá teszi a távolságot. Az út mindazáltal jó, sok helyütt a lapályokon ki van kövezve, s a vizmosások, árkok és patakok mindenütt áthidalvák, és pedig oly tartós anyagú hidakkal, melyek bármely európai országútnak is becsületére válnának. A missiót nagy társaságban hagytuk el, mert számos la-pazi polgár hozzánk csatlakozott, a búcsújárásból haza térendő; a timpai padre is, kivel, közbevetőleg legyen mondva, a missión nagy barátságra léptünk volt, szinte elhatározá, hogy berándul a fővárosba, hogy a látni való „elefántokat" személyesen bemutassa. A timpai padre mulatságos ember volt, s a vele vetett ismeretségünk kezdete eléggé jellemzi ót. Nevünket és foglalkozásunkat kérdezvén, megtudta, hogy az amerikai mérnökkarral vagyunk összeköttetésben ; errre rögtön azt kérdezte: „Ah ! c szerént önök a csillagászat és mértanhoz is értenek valamit ? „Egy keveset!" volt válaszunk. Erre a padre elővévén tárczáját, irónnal számos tárgyakat rajzolt egyik lapjára, olykor felénk fordulva és kérdezve:
