Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

I. Fejezet. British India

57 pító meghalt. Fia tartotta az ünnepi beszédet, kegyelettel emlékezve meg az elhunyt adományozóról és üdvözölve a jelenlevő maharadzsát, aki szintén hozzájárult a költségekhez. A szultán folyékony angol nyelven felelt; méltóságteljes magatartásával és nyugodt előadásával uralkodói minőségének eleget tett. A szultana és kísérete elfüggönyözött helyről nézték a ceremóniát és amint ez véget ért, lefátyolozott arccal sietve eltávoztak. Autókon, magánfogatokon vonult el a díszes társaság: lám milyen pompát fejtenek ki Mysoreban í . . . de csak egyszer akadjon meiszorei szultán, aki nem tesz eleget az angol diktatúrának, elérkezett az ideje az átmeneti kormánynak és ha már ezzel is lehet vezetni, vége lészen a meiszorei szultanatusnak. Ezzel ugyan csak a szultán és környezete veszít, a népre nézve csak kívánatosabb az európai rendszer, de részemről mégis csak úgy érzem, mintha alkalmazni lehetne a közmondást „Adj a tótnak . . . stb. A bangalorei West End szállodában minden helyet lefoglaltak, jó, hogy az egyedül járó utas számára csak mindig akad valami szoba. Az autók és kocsik felverte rettenetes por miatt ide vonultam vissza. Vacsoránál frakkot öltöttek az urak, a hölgyek toiletteben jelentek meg, — amint nagyhéten illik, t. i. lóverseny és repülés elé néztek Bangaloreban. A fojtó portól, a hűvös éjjeli levegőtől olyan katharust kaptam, hogy kihagytam uti tervemből a Bombayig tervezett turistáskodást.