Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

I. Fejezet. British India

35 alapján köteles megindítani a vonatot, a menetrend szerinti időben. Bizonyosan voltak esetek, amikor az Indiákon magát mindennek föléje helyező kolonista ismételten várakoztatta az indulásra kész vonatot, hogy kellő nyugalommal felhörpintsen még egy pohár whisky és szódát. Magam is voltam szemtanuja Rangoonban, hogy a hajóállomás magtáránál, ahol mindenki számára tilos a dohányzás, egy ilyen uracs csak azért is folytatta a pöfékelést, mert feketebőrű rendőr figyelmeztette a rendre és hallottam több efféle esetről. Mindig éretlen fiatalember a tettes. Ezek ugyan — a nagy átlagot véve — kivételes esetek, de elkeserítő példa Indiában és szigorú rendszabályokkal kellene az ilyen uracsokat a rendes útra terelni, ahol az igaz angol jár, aki tiszteletben tartja a törvényszabta rendszabályokat. Calicuttól Ernakulamig még több vizet és folyót látni, mint Mangaloretól Calicutig. Jó darabon, távol a tengerparttól épült ki a vasút, itt kevesebb a kókuszfaültetés, a fehér kalikó-ingecskéket is színes vászon váltja fel, amit sajnálattal vettem tudomásul. Shoranurtól délnek 25 angol mértföldre az erősen víz alatt álló rizstáblák között az egyik töltésen krokodilus sütkérezett, s három asszony a közelében dolgozott; ilyen képet is csak Indiában lát az ember, ahol a hindu nem bántja az állatot, csak a saját igásmarhájának töri el a farkát ösztökélés közben. Ernakulam a kocsini rádzsa székhelye; a mértföldekre elnyúló széles, folyószerű belvízen (backwater) egy angol mértföldre Ernakulamtól, az angol vetette meg a lábát. A hatósági személyek parkírozott szigeten laknak, a nagykereskedők a belvíz túlsó partján, a tenger felé eső szárazon az angol Cochin városban (18.000 lakos).