Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

158 képen találta, hogy szegény pára alig lábal ki a sebéből. Az avatatlan puskások így járnak el gyakran, azért nem fogadom én el társaságban vadásznak az olyan puskást, akiről nem tudom, hogy ki fia. Négy angol mtfddel távolabb Patuánál folyó mellett szépen feküdt a campunk, de 24-én és 25-én már beköszöntött a monsoonnel járó erős időszakot megelőző „coffe shower"-ek (kávé esők) ideje. Csak ügy dőlt az eső pár órán át; a levegőt lehűtötte ugyan éjjelre, de nappal fülledtebb volt, mint valaha. L. és C. fokozott adagban szedegették a chinint, mert az esőzések elején és végén dühöng leginkább a malária. Patua vidékén nincs gaur, a tigris jelentések se voltak kielégítők, 25-én tehát kezet szorítottunk a derék C.-vel és L.-lel visszafelé indultunk Mangaloreba. Patuától 12 ang. mtfdre megszűnik a jungle, itt volt első éjjeli állomásunk; 26-án Kuttur nagyközségnél (22 ang. mtfd) próbáltuk ki a bungalowt, 27-én visszaérkeztünk Pani Mangaloreba (13 ang. mtfd) és 28-án Mangalore cserépfedelű bungalowjában estünk át az emberek fizetésén. L.-en magasfokú láz ütött ki, mivel pedig pár nappal ezelőtt megsértette volt a lábát és a seb csúnyának látszott, attól tartottam, hogy vérmérgezést kapott. Szerencsére estére esett a láz; csak a malária okozta, ezt pedig nem vesszük komolyan, legalább is nem tragikusan, maláriás vidéken. 29-én jókor reggel elbúcsúztam igen kedves vadásztársamtól és 30-án már Madrasban szőttem az új vadászterveket (Madras Mangaloretól 474 ang. mtfd).