Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

153 olyan laza volt a köves talaj, hogy alig lehetett zajtalanul lépdelni. 17-én az egyik gerinc oldalán, lőtávolon túl sambar szarvast láttam; hazaérkezve a cserkészetről, elmondtam L.-nek és kértem, hogy menjen ő a szarvas után. én majd csak inkább gaurt keresek, de jól megválogatom a bikámat, hogy méltó párja legyen az elsőnek. L. 18-án meglőtte a szarvast, magam pedig 19-én megugrasztottam egy gaur csordát. Sűrüsben feküdtek és úgy látszik, szimatomat vették, mert anélkül, hogy sejtettem volna a közelségüket, úgy elrobogtak mint a förgeteg. Követtem a csordát, de a köves talajon csakhamar elvesztettem a csapást, s tekintve az idő előrehaladott voltára, feladtam a további keresést. 20-án kora hajnalban indultam ugyanerre a dombvidékre ; ott legeltek a gaurok hajnalban és a domboldalon tovaballagtak azon irány felé, ahol 19-én megugrottak előlem. Követve a nyomokat, egy régibb csapásból lappantyú-faj madarat vertem fel, amelynek helyén egypár tojás maradt. Szinte különös, hogy ily kevéssé rejti el a tojásait ez az éjjeli madár. Még csak egy domb választott el a 19-iki gaur pihenőtől. Korán érkeztünk (C. ismét velem keresett, jobban mondva nekem keresett), talán még legel a csorda ? C. vezetett. A meredek oldalakon párszor kellemetlen helyeken kellett kézzel-lábbal előrehaladni, de C. tudja, hogy mi a csizió s én követtem vak bizalommal. Az utolsó dombok körül másztunk ; sehol semmi. Talán a szomszéd dombháton vannak ? Elővesszük a látcsövet. Errefelé legel egy tehén, mondja C., lehetnek többen, hátha ide jönnek, várjunk. Nem telt bele pár perc, a tehén lefeküdt. Ha a hegy nem