Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

147 egy farm ? . . . Akkor hát ki fütyörészhet kora reggel South Canara őserdejében? Hazaérkezve a tanyánkra, elmondtam élményemet és a felvilágosítás úgy szólt, hogy a fütyörésző valaki: madár. Április 12-én L. nyolcéves gaurbikát lőtt; hegyoldalon látta meg, körülbelül száz méter távolságról, s nem mehetett hozzá közelebb, mert nyilt volt a terület, viszont sajnálta volna elszalasztani a jó alkalmat, lőtt; nehéz 10-es paradox fegyverével ilyen távolságról nem lehet szeget lőni; a sebzett bika beugrott a közeli sűrűbe. L. követni akarta s az áthatolhatatlan nullában (olv. nölla) nehezen esvén a keresés, hazaküldött a foxikért. Ezek csakhamar kicsaholták a sebzett bikát a sűrűből. Egyenesen L. felé rohant, aki homlok felett találta.* A golyó nem érte az agyat, de az erős ütéstől megfordult a bika és L. második lövésére kimúlt. Ahol L. a bikát lőtte, leperzselték már a füvet és gazt, a pörnye között friss fű sarjadozott, ide járt egy csorda gaur legelni. A pörnyével fedett köves talajon, amint L. mondta, elég zajtalanul lehet a vadat becserkészni. Hely tehát van, kérdés, hogy visszatér-e majd a csorda a lövések után ? Mindegy, próba szerencse. 13-án és 14-én nem kedvezett a szerencse, becserkésztem a leégetett területet, találtam nyomot, de a vad seholse volt látható. L. párszor mondta már, hogy kérjem föl C.-t, jönne ki velem cserkészni. C. igen gyakorlott vadász, ösmeri az indiai erdei élet minden zúgát, sok bisont lőtt már és a segélyemre lehet. Úgy gondoltam, hogyha magam járok, kevesebb *A gaur homlokcsontja a szarvak között pár ujjnyi előrehajló peremben végződik, az idelőtt golyó nem érinti az agyat. 10*