Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

144 szok tudják, hogy miért jó a magas ülés. Tehát fel a fára I . . . A hajtás megindult, csendben és rendben jöttek az emberek, itt-ott koppintva a fák derekát. Majmok ugráltak csak ágról-ágra a hajtók előtt, tigris nem volt a hajtásban. Hazaérkezve, még el se helyezkedtünk a székeinken, ujabb hír érkezett: másik bikát is leütött a tigris. L.-nek adtam az elsőséget, megpróbálkozni az éjjeli lessel. Nem jött vissza a tigris; később kisült, hogy miért nem : amint a tigris leütötte volt a bikát, arrafelé tévelygő hinduk elriasztották, s természetesen az elhajtott tigris nem fog visszatérni a zsákmányához olyan vidéken, ahol bőségesen jut alkalom pecsenyére szert tenni. A kikötött bikákat mindennap reggel körüljárták C. emberei, hogy megetessék, megitassák őket. Időnként hazavezettettük a bikákat, hogy kipihenjék az izgalmakat, szóval olyan kevés szenvedésnek voltak kitéve, amennyire csak lehet, a vadászat hátránya nélkül. Tizedikén reggel az egyik bikát holtan találták. C. örömmel vette a hírt; látta maga előzőleg a helyet és igen bízott benne, hogy a tigris megfekszik majd a közeli sűrűben. Sietve felültünk a lovakra, másfél óra alatt helyben voltunk. Szálas erdőben mély völgy, sűrű bokrokkal, fákkal benőve (nulla). Ha bent fekszik a tigris, tekintetbe véve a szélirányt, körülbelöl el lehet találni, hogy merre veheti hajtás alatt az irányt.* Elültük a legjobb helyeket. Lassan haladt a hajtás; egyszerre csak megszólalt C. cordite fegy*A tigris mindig a legsűrűbb helyeken át igyekszik elmenekülni a hajtók elől.