Vojnich Oszkár: British India, Burma, a Maláji félsziget és Siam. Uti jegyzetek / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1346

III. Fejezet

T4T C.-t küldte ki az indiai Government, hogy pusztítsa az elszaporodott kártékony vadat és adjon be jelentést a délkanarai terület vadászati viszonyairól. Jó szerencsénk volt vele összejönni. Éppen azon tanakodtunk, hogy felkeressük C.-t, amint jönni láttuk a kemény vadászt. Vadásztársam mar ösmerte és bemutatott bennünket egymásnak: Mr. C. — Mr. V. Hogy áll a dolog f Van-e tigris ? . . . Van, válaszolta, de nem lehet a néptől tájékozódást nyerni. Közömbösek, nem jelentik be azonnal a vad okozta kárt, a maga vadászszemélyzetével pedig nem boldogulhat az ember mindaddig, míg jobban nem ösmeri a vidéket. Pár nap előtt lőtt egy leopárdot, de tigris mindeddig nem ütötte le a kikötött bikát.* Azonnal rendelkeztem, hogy a részünkre is kikössenek pár bikát és egyelőre eldöntöttük, hogy amíg tigris nem jelentkezik, megpróbálkozunk a gaurral, vagy amint Indiában hamisan elnevezték, az indiai bisonnal. Vacsora után elbeszélgettünk egy órácskát, azután visszavonult mindegyikünk a saját fészkébe. L.-el a bungalow két szobájában laktunk. Ha emberevő tigrisek lettek volna a környéken, nem lett volna tanácsos nyitott ajtó-ablaknál aludni, a jungle szivébe épített kis házikóban, mint ahogyan megcselekedtük. S. Canarában azonban köztudat szerint rég nem élt cannibal, mert könnyen hozzáférnek a szerte legelésző háziállatokhoz; olyan *A hindu eladja a bikát potom árért, de a tehenet nem, ha tudja, hogy tigrisnek szántuk, mert a tehenet szent állatnak tartja. Egyes vidéken, mint Assamban (Észak-India) csakis bivalybikát adnak el ilyen célból.