Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328
Második fejezet
67 düljáró bikát láttam, váratlanul megtámadta egy rogue elefánt-bika. Közvetlen közelből a homlokába lőtte mind a két golyót. El se bukott a lövésre, hanem elkapta a shikariját és darabokra tépte, azután tovább állt. A franciát úgy meglepte a dolog, annyira sajnálta derék kísérőjét, hogy boszulatlanul hagyta menni a dühös óriást. Valószínű, hogy ugyanezt a bikát láttam meg a hegytetőről. Gondokoró felé menet még két ízben láttam lőtávolban elefántokat, az egyik alkalommal három tehén hüselt nagy fák alatt, de körül olyan nyilt terület volt, hogy nem tudtam a kellő közelségbe férkőzni és jó felvételt készíteni. Legvégül, Gondokorótól két napi járásra a hírhedt csordával is megismerkedtem. Megvolt a jó elefántom, nem kívántam másodikat lőni s nem is akartam egy jól sikerült expedíciót esetleg kellemetlen visszaemlékezéssel elrontani. Ez okból Hassan útján tudattam volt előre az embereimmel, hogy ha az utunkba vetődnék a gondokorói elefánt-csorda, ne kövessék, mert nem akarom, hogy emberben kár essék. Február 23-án a karaván előljárt, shikarimmal és Hassannal elmaradtunk, ekkor visszajött az egyik porter és jelentette, hogy közvetlenül közelünkben legel a csorda. Aganez minden veszélyes vadért, amit elejtettem, jutalmat kapott s ezért belevitt volna a biztos veszélybe, Most is fölvillantak a szemei. Bennem pedig fölébredt az álhiúság. Gyerünk hát, mondtam, de óvatosan, nehogy baj essék emberben. Balra tőlünk kis darab szálerdő, helyenként bokros tisztásokkal. Ebben volt a csorda. Nem tettünk száz lépést se és már hallottuk az elefántokat eláruló haskorgást. Bokortól bokorhoz, nagv fától nagy fához cserkeltünk. Aganez csak intett, hogy ez itt tehén. Az is tehén. Amott meg anyatehén jár a borjával. Félkörben körülzártak az elefántok. Eszembe jutott egy Khartoumban talált sportsman tanácsa: „Ha összejönne a gondokorói csordával, ne lőjjön, mert az egy is5*