Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

56 Ha a támadó elefánt elérte az embert, mondja Selous, trombitál, többször rátapos és addig dolgozza az agyarával, amíg végzett vele (A hunters wanderings in Africa 83. oldal). Ha az elefántok közel állnak és figyelnek, nem kell őket kiáltással megfordítani igyekezni, mert ilyen esetben egy-két darab bizton támad.* Ha hajtják az elefántokat, mindenen keresztül törnek, trombitálnak és ha nagyon megszorultak, a borjas anyaelefántok támadnak. Sanderson szerint a borjával járó anyaelefánt** több esetben támad, mint 9—10 része a bikáknak és ha az egyedüljáró rogue (kivert) elefántbika ellen fordult a kocka, se támad eltökéltebben, mint más feldühödött elefánt. Baker is írja „The Rifle and the hound" című müvében, hogy: „Az anyaelefánt, ha a fiát megölték, fölér egy kivert vén elefántbikával" (rogue). Ilyen esetben az anyaelefánt nyomon követi a vadászt és küzd mindhalálig. Egyébként Baker respektálja az egyedül járó vén bikát: A rogue, írja, igen rosszindulatú és ravasz, nappal széllel legel s így hátulról senki se követheti nyomon észrevétlenül; ha megszimatolja a nyomán követő vadászt, előretartott fülekkel, fölemelt farkkal és magasan álló ormánnyal oda fordul, amerről a veszélyt várja. Egy hangot se hallat és mozdulatlanul vár, hogy mihelyest közelébe ért a sűrűben közeledő vadász, rátámadjon. * Ezt szabályként csakis az elefántfogásnál, vagy a lóháton való elefánt-vadászatnál állíthatjuk föl, mert ne feledjük, hogy a hajtott veszélyes vad, ha ellentállásra talál és ennek veheti kiáltásunkat, könnyebben átcsap a támadásba, mint a jószántából menekülő állat, mely utóbbi a legtöbb esetben már a puszta emberi hangra menekedni fog. Selous már másképp állítja föl a tételt. Szerinte Afrikában könnyű az elefántokat kiabálással megfordítani, habár az is megeshetik ilyenkor, hogy támadnak. (A „Hunters wanderings in Africa", 80. oldal.) ** Sanderson nem emeli ki, hogy milyen viszonyok között tette a megfigyelést, mivel éveken át az elefántfogást ő vezette Mysoréban (Dél-India) és Bengálban (Eszak-Kelet-India), valószínű, hogy az elefánt befogás előtt megszorított tehenekről van szó.