Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

48 Az elefánt vadászata. P. Sanderson nyomán és más írók följegyzéseiből Ügy Baker, mint Sanderson az elefántot nevezik az állatok királyának s Baker az elefántvadászatot tartja a legveszélyesebb vadászsportnak, mert bár több elefántot elejthet valaki anélkül, hogy veszélyes helyzetbe került volna, ha feldühödött óriással áll szemben, a támadása fenyegető veszedelem. Mégis ezen veszélynek megvan a maga szép oldala is (charm), mert a vadásznak módjában áll hidegvérrel és jó irányzott lövéssel a támadó ellent megállítani. Más vaddal szemben, bár a veszély kisebb, kiszámíthatatlanabbak az esélyek. A vad elefánt támadása nagyszerű látvány: a kiterpesztett fülek s a homlok széles előteret mutatnak, a támadó elefánt összecsavart ormánvát (ázsiai faj) az agyarak közé vonja, hogy ismét kinyújtsa akkor, amikor elérte az ellenét. A támadás elhatározásakor az elefánt hangot ád, ezután összecsavart ormánnyal szótlanul közeledik, mint egy fékevesztett gőzgép. Homloklövéssel, ha erős és nagy löveget használtunk, nem nehéz megállítani a támadásában és ha a lövésre elbukott (ami akkor is megeshetik, ha nem ért agyat a golyó), nem újítja meg a támadást. * Az elefántvadásznak először is ismernie kell az elefántagy elhelyezését s a fej alkotását. Ezért nézzen meg egy függélyesen ketté fürészelt fejet és mérje ezt össze az élő állat fejével. Mivel az elefántfejben nincs az agyon kivül más életveszélyesen sebezhető rész és ez egy igen nagy elefántbikánál teljes hosszában 12 hüvelyk és magasságában 6 hüvelyk és a fejben úgy fekszik, mint egy fenekére állított lapos cipó, világos, hogv ha az agyat nem találta a löveg, a vadban alig esett kár. Olykor, különösen nehéz