Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

46 ben, október és novemberben látta, de más hónapokban is ellenek. Ha megellett egy tehén, a csorda két napig az anyával marad, azaz addig, amíg a borjú a saját lábán képes járni. A legfiatalabb elefánt is fölmászik a hegyre és a pár hónapos borjut az anya az ormányával viszi át a folyókon. A teheneket két-három borjú is követi és egyszerre két évjáratot szoptatnak. A borjak ellés utáni napon 200 fontot nyomnak és 3 láb magasak. Ha megijednek a borjak, az anyjuk hasa alá húzódnak. Csak két esetben történt meg, hogy fogáskor eltaposták a borjut, egyébként úgy vigyáznak, hogy nem igen esik bajuk a borjaknak.* Baker szerint** az afrikai elefánt kitartóbb, mint a ceyloni, mert nagyobb s szabadabb mozgáshoz szokott. Két-háromszáz yardig képes óránként véve 15 angol mérföldnyi sebességet kifejteni, ezután átcsap a 10 angol mérföldes sebességbe. Az ázsiai is képes így haladni, de csakhamar átcsap a 8—6 angol mérföldes ütembe. Az afrikai veszélyesebb, mint az ázsiai, mert csaknem lehetetlen homloklövéssel leteríteni, ugyanis az afrikai homloka olyan bukóra áll, hogy az odalőtt golyó vagy az agy fölött megy el, vagy fölfogja az agyartő és a hátsó őrlő fogak. Baker megvizsgált és megmért vagy 100 agyartőt és úgy találta, hogy többnyire 24 hüvelykre voltak a koponyába ékelve, sőt egy 7 láb 8 hüvelyk hosszú agyar töve 31 hüvelykig feküdt a koponyában. Az elefánt fejében a lapos cipóformáju agy laposan fekszik a fejben, körülbelül egy vonalban a felső őrlő (grinder) fogak tövével. így mihelyest fölemelte a fejét, amit pedig mindig megtesz támadáskor, védve van az * Ez a gyöngédségnek nevezhető óvatosság a fogságban megszelidült elefántnál jól megfigyelhető. Soha rá nem lépnének a hajcsárjaik (mahont) lábaira, még akkor se, ha idegesek. ** Wild beasts and theyr ways.