Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328
Második fejezet
38 az alosztályokat a különbözőképpen formált fül alapján vették föl. Az ázsiai fajnál a két alosztályt az indiai és a ceyloni ág képviselik és amíg az indiai ágnál a bikák kevés kivétellel agyarasak, a ceyloninál már a szigeten levő összes elefántra alig esik ötven agyaras. Az afrikai elefánt, az életmódjának kedvező vidékeken régente Abyssiniától le a Capig otthonos volt, ma mind szűkebb térre szorul, de Abyssinia déli részén, Sudanban, a Sudannal határos Észak-Ugandában, német Kelet-Afrikában, a Congoban még csordákban él.* Az ázsiai elefánt India északi részén Assamban, DélIndiában a Mysorei-Sultanatusban, Burmában, a maláji félszigeten, Siamban, Cochin-Chinában, Ceylon-Sumatra * Délafrikában az elefánt még egy fél század előtt nagy csordákban élt, ma eltekintve pár védett területtől, kipusztult. Lóhátról hajszolták agyon az óriásokat és úgy lődösték őket halomra. A legembertelenebb módon gyilkolták rakásra a vadat a búrok. így a Cauntry Life Library: Big game shooting című könyve 58. oldalán említ egy esetet, hogy három búr vadász 1879-ben Afrika délnyugati részén, a portugál Mossamedes területen, 104 elefántot belehajtott a mocsárba s egytől egyig leöldöste. Délafrikában 1878-ban Zweswe-folyó sík vidékén három angol 21 elefántot annyira összehajszolt lóhátról, hogy 19-et agyonlőttek s csakis két agyartalan kapott pardont. (Selous: A hunters wanderings in Africa, 386. oldal.) Vége-hossza nincs az ilyen históriáknak, szerencsére ma már védik a vadat úgy az angol, mint a német gyarmatokon és protektorátusokon, s amíg az előrehaladott kultura nem kívánja, van kilátás, hogy megmaradhatnak helyenkint békén az őskorbői fönnmaradt óriások. De ahol nem hoztak vadásztörvényeket, pusztít a golyó, így: Somalilandban, írja Swayné, rövidesen kipusztítják és kiűzik az elefántot, pedig az európai vadászok csak 1884 óta léptek szomáli földre. Ennek oka, hogy a vadászok nem érték be egy-két bikával, hanem a teheneket is pusztították. (296. oldal.) Annál nagyobb vétek a pusztításuk, mert a szomálik csak elvétve eszik meg az elefánthúst. Rhodesiában, a zuluk földjén és a Beira-tartományban pár csorda elefánt maradt meg. Britt-Közép-Afrikaban, Kelet- és Nyugat-Afrika félreesőbb helyein, a felső Nilus mentén, a Victoria és az Albert Nyansa-tavak északnyugati és keleti partvidékein sok az elefánt, az Ashanti, a Nigéria és a Gold Coast mentén helyenkint szintén megmaradtak.
