Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

87 a falubeliek között. Este mindenki hippohúst evett Jebeleinben. Magam is hippo-beafsteaket rendeltem. Nagyon kemény volt, de nem lehetett megkülönböztetni más hústól, nem volt semmi különös szaga, ami természetes is, mert csak zöld takarmányon él. A következő napon ismét kedvezett a reggeli idő, korán kieveztem két emberrel. Mint előtte való napon, a folyóval szemben indultunk. Gőzhajóval találkoztunk — amint később kisült — a Conaughthi herceg tért vele vissza vadászkirándulásáról. Ha egy félórával később jön, érdekes vadászképben lehetett volna része. Sürii nádassal benőtt két kis sziget környékén négy vízilóra találtam. Nem sokáig kellett őket követnem, a legháíulsó jó célpontot nyújtott homlokával. Husz-huszonöt méter távolból nagyot koppant a tele nickellöveg és a homlokon talált Hippo haláltusához fogott. Forgott a vizben nagy sebesen, láttam a mimikájáról, hogy teljesen öntudatlanul küzd, de azért így sem szerettem volna közelébe jutni. Embereim elbámultak, majd integetésemre, ijedten és ügyetlenül megfordították a ladikot. Amint így visszapillantok, látom ám, hogy a három megmaradt társ közül az egyik derékig kiemelkedik a vizből és kitátja a rengeteg száját. Hát ez érdemes pillanat lett volna a lefényképezésre. Rámondhatta volna bárki, hogy ime, a támadó Hippo. Pedig még sem lehetett ez a szándéka, mert hisz megtehette volna, közel voltunk hozzá, hanem valószínűleg a halállal küzdő társa lepte meg. Gyorsan tovább eveztünk és pár pillanatig vártam, hogy mi lesz? A haláltusa csakhamar véget ért, a három ép Hippo pedig továbbuszott. Követtük őket. Nem telt bele másik öt perc, szem alatt lőttem a tátogató óriást. Ez is jelzés nélkül merült el, mint az előtte való napi. A meglőtt kan hossza 368 cm., a nőstényé 350, az agyarak azonban gyöngébbek, mint az elsőnél. Ismételten láttam, hogy a szétzavart vizilovak egy ideig különválva úszkálnak, de azután egyszerre ismét