Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

81 váltókon a szárazra lépnek s pusztító legelésbe fognak. Fű, nád és káka a rendes eledelük, de a vízben élő leves növényeket is kedvelik. Rendes mély ordításuk éjjelenkint mérföldekre elhallatszik, párzáskor a disznóröfögéshez (Quitschen) hasonlítható hangot adnak. A természetét véve, nem minden vidéken egyenlő a viziló vérmérséklete, mert amíg például a Nílusban az északi 10—16 szélességi fokok között a csónak közeledtére menekszenek, Gondokoro közelében, a Bahr el Gebeiben, vagy a Zambezi folyón igen készek feldönteni, vagy kettéharapni a csónakokat. A Bahr el Gebelben s a Zambezin Stigand szerint sokat háborgatják a benszülött vadászok a hippot és végül ő is elveszti a türelmét, ha sokat zaklatják. Fonk ugyanezt állítja a vízilóról, így Német-KeletAfrikában a Ruhudje-folyón harcias a viziló. Itt is a harpunavadász benszülöttek vadították el. Keskeny, mély folyókon, különösen ha nem tiszta a víz, akaratlanul is összeütközhetik és fölfordulhat a csónak, ha egy felszínre bukkanó vízilóra talál. Wissmann a vízilovat a természetét illetőleg két osztályba sorozza: 1. Ha még nem ösmerte meg a vadászt, nem ösmeri a félelmet, békés hajlamú, vigyázatlan és nem veszélyes, 2. Ha megösmerkedett a vadásszal, különösen ha már kapott sebet, többé kevésbbé dühös, sőt rosszindulatú is, s nagy tömegével és ügyes mozdulataival veszélyes. így Kongo egyes vidékein, Wissmann első látogatása idejében, amikor még a benszülöttek nem rendelkeztek lőfegyverrel, a vízilovak olyan bizalmasak voltak, hogy a halászok közelében sütkéreztek a napon, később, amint a benszülöttek kohás puskára tettek szert és sok vízilovat megsebeztek, megváltozott a természetük. Megösmerték az emberben az ellenséget. Az ilyen ellenséges indulatú vízilovak veszélyessé válhatnak a csónakban ülő vadászra. Olykor megelégszeVojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk. 6