Vojnich Oszkár: Hogyan vadásszunk veszélyes vadra. Idézet híres vadászok könyveiből / Budapest, Singer és Wolfner, 1914. / Sz.Zs. 1328

Második fejezet

71 helyzetben körülnézett (395. oldal); egy másik esetben két fehér orrszarvú elfutott egy darabon, majd nem tudván eldönteni, hogy honnan közeledik a veszély, visszatörtek egy bokor mellé. Az egyik állva maradt, a másik a hátsó combjára ült és körülnézett, mint egy kutya. Kéthárom alkalommal látta Roosevelt, hogy a fehér orrszarvú ha fölverték, felült, mielőtt lábra állt volna, de azt, hogy álltából leült, csak egyszer látta (420. oldal). Afrika parkszerű területein az orrszarvút gyakran a nyilt síkon állva, vagy fekve találjuk, olykor kis fa árnyában, farral a szélnek. Nappal a meleg órákban mind a két faj alszik, rendesen sűrűben, vagy árnyas fa alatt, de a síkon is. Délután felébredve, a vízállások felé eszik, délután 6 és este 10 óra között iszik s reggel 9 óráig ismét az élelme után jár. Igen ostoba állat és olyan rosszul lát, hogy jó széllel, ha nincsen vele rhinoceros madár (rhinoceros orythrophynea)* megközelíthető 40—50 lépésre. A rossz látása és az ostobasága teszi veszélyessé a karavánra, viszont jó a szaglása és mihelyst szimatját veszi valaminek, még távolról is odébb áll. Harmincöt-negyven lépésről legjobb nyakon lőni, egy kevéssel a fültő alatt és pár hüvelykkel mögötte. (Badminton Library.) Sebzéskor, ha nem látta meg a vadászt, rendesen azon irány felé fut, amerre fejjel állt a lövés pillanatában. Tüdőlövéskor megfordul párszor és ugyancsak arrafelé fut, amerre fejjel állt. a megállás pillanatában. Ha támad, nehéz fejlövéssel** megállítani, de erős lövegre rendesen elfordul. Ilyen esetben engedjük közel jönni s várjuk ki a pillanatot, amíg a fejét jobbra vagy balra dobja s a kis * A rhinoceros-madár fölrebben az ember közeledtére és neszessé teszi az őslényt. ** Az orrszarvú koponyacsontja a legkeményebb minden állat koponyája között.