Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

II. Fejezet. A Molukka szigetek

84 sárnak nincs nyoma, a pöfögő hangot csakis olvadt láva adhatja. Azt hiszem, nem lett volna tanácsos sátort ütni a kráter közelében, meggyőződést szerzendő, hogy mitől ered a hang, mert amint a környék óriási lávatömbjei mutatják, a ternatei vulkán nem játszik csak ^tűzzel, hanem ha belekezd, de dobálja ám a kőóriásokat tömegesen. A kráter nyugati falán túl, valószínűleg régibb kráternyílásban, szintén erős a kénkőpárolgás. Az erős kéngázoknak egy órán át kitett film tönkrement, egyetlenegy felvételem se maradt a rendkívül érdekes kirándulásról. Több pihenést tartva, hat óra alatt érkeztünk fel a kráterig; visszafelé négy óra alatt már a reggeli kiindulási pontnál voltunk, de a meredeken való lefelé [menetelés csaknem nehezebben esett, mint felmászni; veszéllyel egyáltalán nincs összekötve, mert eltekintve a hamukúptól, mindig van fű vagy fa az ember keze ügyében, amibe meg lehet kapaszkodni, de a síkos gyepen nagyokat csúsztunk és a fékezés nem mulatságos. A ternatei szultán. Egy reggelen, amint a ternatei szultán szépfekvésű lakását lefényképeztem, azt hozták üzenetként a szultántól, hogy hajlandó volnék-e őt is megörökíteni ? Szívesen, válaszoltam és látogatást tettem ő fenségénél. Adjutánsa fogadott, fiatal herceg, teljesen európainak öltözve; a többi udvari nagyságok a tágas erkély padozatán szines vászonban üldögéltek. Kis vártatva a szultán is megjelent teljesen fehér vászonköntösben, a fején is fehér vászonsapkát viselt, mint az olyan szakács, aki kényes a főztjére.