Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

II. Fejezet. A Molukka szigetek

81 A déli tavat mindenki könnyen felkeresheti, a nyugati parti tó csak csónakon érhető el és a délnyugati szelek idején a kis outriggeres csónak nem egészen megbízható jármű, különösen a sziget északnyugati partján, ahol a két szigetközti árammal ellentétes szélverte hullámok olyan össze-vissza mozgásba hozzák a csónakot, hogy könnyen megtelhetik vízzel. Ez még nem lenne baj, mert a bambuszfaoutriggerek fenntartják, de ha a sziklákhoz veri a szél, eltörhetik az outrigger és merül a csónak. Az északkeleti oldal sekélyebb helyén szép korall-csoportok díszítik a tenger fenekét, delfinek is szívesen halásznak a csendes öblök mentén és hosszú, vékony ezüst kardhalak ugornak ki a felszínre. Az utolsó század lávafolyásai mind ezen az oldalon estek a tengerbe; a meredek- hegykúpról ugyancsak sebesen jöhetett le a lávaár, egy ponton nem is tapadt az oldalhoz, hanem lezuhant mint lavina. A Ternate sziget kráterénél. Fáradságos kirándulás a kráter megmászása. Szeptember 19-én délután indultam el másodmagammal Ternateból; az éjszakát az O.-féle muszkátültetvényen töltöttük (lV-j óra lóháton), 20-án virradat előtt útra keltünk. Az őserdőben meredeken vezető gyalogösvény eleinte egy-egy tengerit termő kisbirtokot érint, azután óriási fák és magas páfrányfák között követi a vízfolyást; a magasabb helyeken, ahová ritkán vetődik ember, az orchideák buján díszlenek a faderékon, egy-egy piros papagály is elsurran az ágak között, síró hangon panaszolva, hogy: „volt idő, amidőn százszámra repdesett a molukkai díszes madársereg 6