Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

54 varsával vagy bambuszemelvényről emelő hálóval fogják a halat. Apály idején, a sáros partokon egy ujjnyi hosszú halat látunk feküdni; a glotok (a Globidahalcsalád tagja) az oldalán és mellén félkörben fodros uszályaival ugró mozgással halad előre a szárazon, közeledtünkre a vízbe siet, vagy a sárba rejtőzik el; a szemei kiállnak mint a ráknak; a hátuszálya szálkás, mint a tengerben élő ördöghalé. Itt nehéz hozzájok férni, mert a vízbe menekednek, de a Soerabaya vidékén több kilométer hosszan elterülő, sósvízű halastavakban, a sekély helyeken járó halász a karjával a sárban keresgélve, könnyen megfogja őket, épen mint ahogyan az angolnát fogja. Nongho Djadjar és Tosari üdülőhelyek. A Bromo^kráter vidéke. (Soerabayótól vasúton 75 km. Lawangig, Lawangtól 4'/» kin. kocsin Poerwodadóig és Poerwodadótól 18 km. lóháton Nongho Djadjar üdülőhelyig.) A vasút Lawang előtt "az Ardjoeno és Kawi vulkánok mellett visz el; Poerwodadótól erdőség borítja a hegyet, az ősfákat körülfutják és teleülik az élősdiek; hűvös reggelen és estefelé fekete és rozsdavörös monkey-majmokat látunk az ágakon; a madárélet is nagyobb itt, mint Java többi hegyvidékén. De Nongho Djadjarig (1400 méter) nem is értük el azon magasságot, ahol a tengeri és más vetemények ültetése szünetelne: a völgyekben a benszülöttek kis gazdaságai termelnek elég szemet a szárnyasok számára is.