Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

I. Fejezet. Java sziget

47 Az ünnepség a kezdetét vette: az udvarról, szemben az ünnepelttel, a lépcsőkön guggolva másznak fel a fiatal hercegek, a földre borulnak a szuszugunan előtt és törökösen leülnek a márványpadlóra. Őket nem illeti meg magasabb ülőhely. Ezután, a második udvar felől három udvari dáma mászik ugyancsak guggolva fel a lépcsőn; ők jelenteni jöttek, hogy a Kráton előtti térségen a nép és tisztviselők a szultánt ünneplendő, összejöttek. A szuszugunan elé érkezve, a földön guggolva maradnak és az egyik rákezd a mondókára. Siránkozó, túlvilágias hangon adja elő a jelentését. A szuszugunan röviden válaszol. A dámák kimásznak. A ki-bemászás háromszor megismétlődik. Eléggé egyhangú dolog, de a dámák annyi keccsel csinálják az alázatos mászkálást, olyan hullámosan és ritmikusan hajlik a derekuk és a válluk, hogy nem a megalázott nőt láttam magam előtt mászkálni, hanem csakis a nőt, aki tetszeni akar és tetszeni tud még akkor is, ha a rabszolga szerepre vállalkozott. Az ünnepséget sortűz fejezte be. Ezzel kezet fogva az ünnepelttel, akinek előzőleg bemutattak bennünket, eltávoztunk. Este ismét az ünnepi csarnokban gyülekeztünk, ez alkalommal a hollandus dámák is megjelentek, délutáni öltözetben, egyet se láttam kivágott ruhában. A teremben körül az európai hölgyek és a mezítlábas jávai hercegnők egymás mellett foglaltak helyet; a fogadócsarnok mögött lévő teremben most is guggoltak a mezítelen vállú és lábú udvari dámák és szolgáló leányok, az udvaron pedig a délelőtti csoportok voltak. A fogadócsarnok két oldalán jávai gamelangzenekar csinált zenebonát; közben a szuszugunan jó vonós zenekara játszott európai zeneszámokat. Vacsoránál az európaiak, a jávai hercegnők és