Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

253 is faragott az ereszalatti deszkafalra; valószínűleg elrettentő például egérnek, patkánynak.* A fedél alatt álló, de még be nem bútorozott harangaui passangrahanban én voltam az első vendég. Az építkezést végző khínaiak (ők is levágták a copfot) tisztába hoztak egy szobát a számomra, elhelyeztem benne a csomagjaimat; a vidék fiatal guruja (tanítója és papja) a rendelkezésemre bocsájtott pandanus-szőnyegeket, egy széket és csakhamar otthonosan éreztem magamat a szépfekvésű házikóban. Van-e már mandúrja (felügyelője) a passangrahannak ? „Igen", volt a válasz, „azonnal itt lesz". Amint a batak származású mandur megérkezett, kérdeztem, tudna-e sebtiben főzni valamit a számomra. A különben jóképű, középkorú batak nagyon is patriarkálisan fogta fel az úr és szolga közti viszonyt, élénken érdeklődött, hogy merről jöttem, hova megyek, de főzni, azt nem tudott semmit, még nem rendezkedett be. Elő tehát a lábossal, konzervekkel 1 Maláji szolgám tüzet rakott a tóparton és pár perc múlva olyan sűrű borsólevest tálalt fel, hogy bajuszpedrőnek is beillett volna, az irish stew pedig még sokkal több füstöt is elszenvedett volna, de azért bekebeleztem, amit főztünk és az egyenként odaszállingozó rádzsa No. 1—2 meg a derék guru társaságában egészen érdekes megfigyelésekkel végeztem a napot. Lefekvés előtt pár ütemet úsztam a tiszta, friss Toba tengerben és alapos pihenés után arra ébredtem, hogy virrad. * A keleti, vagyis szorosan vett Radja punyja batakterületén — (tehát nem épen a tópart vidéken, ahol a benszülöttek folytonos érintkezésben lévén aSamosir szigeti lakossággal és déli batakokkal, helyenként átvették az építkezési irányt is) — vagyis a tóvidéktől keletre eső fennsíkon hallomás szerint a Harangauban látott házépítés dívik.