Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

250 batakok laknak; két völgy sűrűen lakott, de egyébként elhagyatott a meredek partoldal. A gerincre vezető gyalogösvények után lehet következtetni, hogy a gerinc mögötti fennsíkon biztosan van élet. Az oldalakon végig lalang-fű nő, a gerincet őserdő koronázza. Samosir sziget nyugati partja lejtős, végig lakott, de a szántott-vetett területek között sok a vízmosásos, meddő terület; a vízmosta meredek oldalakon fehérlik és szürkéllik az altalaj. Baligétől körülbelül 35 km.-re melegvíz-forrás ömlik a tóba, kiszálltam az itt lakatlan partra, a melegforrást megtekintendő; egészen közel a tóhoz solphatarákat, erősen bugyogó melegforrásokat és egy gőzt fúvó üreget (blow hole) találtam. Bizonyos, hogy a záporeső görgette kövekkel, hamuval, részben sárral betemetett katlan valamikor kráter lehetett és pedig a tó nyugati partja után Ítélve, lehet, hogy ezzel együtt formált egy krátert. A sziget itt jó darabon terméketlen, csak páfrány és más gaz zöldéi helyenként és nagy kövek hevernek szerte. Tizenöt km.-rel tovább, Pangoeroean helységnél pár év előtt átvágták a szigetet a szárazzal összekötő keskeny földnyelvet. A sekélyvizű kanálisba az északról jövő hullámok oly erővel törtek, hogy rudakkal kellett irányítanunk a benzinót; jó, hogy vontattatni nem kellett emberekkel, ez is megesik olykor. Szemben Pangoeroeannál, a nyugati parton, a Poesoek (2005 m.) pihenő vulkánt kétoldalt több kilométer átmérőjű öböl érinti; ez lehetett az eredeti őskráter, ezeréveknek előtte. Az átvágás után csakhamar a szigetvégre érkezünk; a szigetpartot körül élénkítik a bataktanyák ; az itt alacsony, élősövény-kerítésből a házak előrebukó csúcsos tetői kinéznek a tó felé, mintha