Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

245 méterre a rádzsa otthonától régi csónakház kőoszlopain jól kifaragtak egy pár stilizált emberfejet és gyíkot. Úgy ez a munkájuk, mint a Loemboeng Sabungan községhez vezető kövezett ut emlékeztetett a Poeloetello és Nias szigeteken látott hasonló munkákra. A lontungi rádzsa 1200 lélek felett uralkodik és amint kísérőim mondták, sok a pénze, lova, bivalya. Tágas udvarán 12 ház és 3 magtár; legszebb épület a zenepavillon, itt sebtében meg is üttette az udvari zenészekkel a 4 tam-tamot. Az úri széket az udvaron kívül, nagy fák árnyában tartja; a részére kőszéket faragtak és jobbrabalra tőle, a földre tett kőlapokon ülnek a nomber dua (második), tiga (3-ik), ampat (4-ik) stb. rádzsák. A kőszék ismét eszembe juttatta a niászi kőtrónust Poeloetellon. Ha nincs is szorosabb vérrokonság a niászi és batak között, az bizonyos, hogy az építkezést illetőleg, még inkább a kőfaragásban igen egy iskolát járhattak. Ami a rádzsa punyja (a Toba tótól keletre lakó batakok) és a déli batakok épületeit illeti, a díszítést, faragást és tetőt véve, sok közös a padangi maláji építkezéssel. Búcsúzáskor otthon készült nagy kendőt és kis zacskó rizst nyújtott át a rádzsa egyik embere. A zacskó rizst elfogadtam, a kendőt köszönettel visszaadtam és megtoldtam kis ajándékkal a plebs számára, a rádzsának pedig fényképeket Ígértem, amit később el is küldtem. Loentoeng előtt, északnak, a tó keleti partját képező hegygerinc elgörbül a száraz felé és helyébe előhegy lép a tóba. Az előhegy az elgörbült gerinc felé menetelesen, a tóba pedig 25—26 km. hosszúságban délnek, mindvégig meredeken esik. Az első pillanatban azt hisszük, hogy a part úgy szakadt le a főgerincről. A tó keleti partját