Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

197 Benu, így hívták a puskahordozómat, megpróbálta rentjongját (tőrét), hogy könnyen kijön-e a tokból ; ő volt nagyobb veszedelemben, mert nála volt a fegyver és töltény; a kabátom alatt magam is készen tartottam a revolvert, erről B. se tudott, akiben nem bízhattam meg egészen, lévén rövid az ismeretségünk. A benszülött odébb ment ... B. viselkedése azonban elárulta, hogy nem tartja kizártnak a megtámadtatást; pedig Lam Temotban békés polgárok laknak és B. ismeri a viszonyokat. Lam Temotnál hírét vettem, hogy 6—7 km.-rel távolabb elefántcsorda ment azelőző éjszakán keresztül a síneken, végiglegelt a hegy lábánál hosszan elterülő lalang-füvesen és felvonult a hegyek közé hűsselni. A Moekim Goenoengon, ahova az elefántok sétáltak, még a rinócerosz se pusztult ki. Azzal tértem vissza Seulimeumba, hogy másnap visszajövök az írnokkal pár napra Lam Temotba és nyomon követjük az elefántokat; de nem vihettem keresztül a tervet, a controleur ellenezte a dolgot, mert úgy mondta, dzsahat (rabló) banda jár a hegyen és ha megtudják, hogy fegyverem van, hozzá jófajta angol készítmény, aminek már is híre ment a környéken, éjjel rámtörnek. Az ilyen kiránduláshoz nem járulhat hozzá a kormányzó engedélye nélkül, amit nem szereztem be Kota Radjában, mert úgy értesültem, hogy engedély esetében is katonai fedezetet kell magammal vinnem, már pediglen úgy nem vadászom. Ha nem vadászhatom Lam Temot vidékén nagy vadra, úgy amint azt a sportérzékem kívánja, folytatom az utamat kelet felé, talán kedvezőbb viszonyokra találok és érdemes lesz kiszedegetni a 470-es cordite fegyvereket a tokból, hogy szerencsét próbáljak Sumatra északi nagy vad (big game) területén í