Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

186 mást tartottam és azt a benyomást nyertem, hogy csak akkor lesz Atjehben rend, ha nem kell papirossal igazolniok a fegyverviselési jogot, mert a fegyvertelen atjehi úgy érzi, hogy megalázták és sokkal inkább katonai faj, semhogy ezt eltűrhetné békességgel. Az atjehi minden harciassága mellett ügyes kézimunkás és jó földműves: a rentjongot szépen kovácsolt és emaillirozott fogantyúval látja el, a női ékszerek vetekszenek a kelet legjobb aranyműves munkájával. Ma ugyan sok khínai munkás dolgozik az atjehi ékszerüzletekben, de az eredeti atjehi mintától nem térnek el, annyira ragaszkodik hozzá a benszülött, hogy fel nem tenne más ékszert és ha megajándékozzuk valamely idegenben készült ilyen tárggyal, beolvasztja az ércet és kovácsol belőle atjehi mintájú tárgyat. A nyelvök nem tiszta, sok arabs és maláji szavat használnak és arabs betűvel írnak Az Atjeh terület 30.000 Dkm, 1905-ben 110.000-re becsülték a lakosságot. Oelée Lheuétől fasor között vezet az országútja Kota Radjáig, az út kétoldalún rizsföldek, kókuszpálmák és szegényes lakóházak. A lakosság magasabb és erőteljesebb a malájinál; a férfiak fekete trombita-pantallót viselnek, a nadrágra derék körül kendőt vagy övet kötnek, ide tűzik a rentjongot; a nők török bugyogóban járnak. Az európai Kota Radjában is kényelmes villákban lakik; a villák mentén egymást keresztező széles makadam-utakat óriási fák árnyékolják, ezek a méretek után Ítélve a szultanátus idejéből maradhattak fenn. A főtéren díszes mecsetet építettek a hollandusok a mohamedán hívők számára; ezidőszerint ugyan kevés atjehi lépi át az ellenség által emelt istenházának küszöbét, de azért mégis okosan tette az európai, hogy ezen a módon kifejezte