Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

179 Goenoeng Sitoli Nias sziget fővárosa, széles makadam-utait fasorok árnyékolják; az asszistens rezidens házában, az udvaron igen jól faragott kőbálványt láttam, a niásziak ajándékozták meg vele. Megérdemelné a művészi ihlettel megáldott niászi faj, hogy hozzáértő ethnológusok alaposan foglalkozzanak vele. A niászi nem érti a maláji nyelvet, így csak az ismerheti meg a lelkivilágukat, aki beszéli a nyelvöket. A sziget déli felében a foglalás időszakát élik; a műveletlen maláji, jávai, a Banda Neira és más szigetekről származó katona nem tudja magát megértetni a niászival, a legkisebb ok elegendő, hogy büntetésből megfossza a fegyvereitől és háziipari cikkeitől. Felülről természetesen tiltják a visszaélést, kegyetlenkedést, de olyan nehéz ezt ellenőrizni ott, ahol se közlegény, se tiszt nem érti meg a benszülöttet, kétely esetében pedig a katonáé az igazság í Hogy mennyire közprédának tartották a niásziak fegyvereit, mutatja az, hogy ma is potom áron beszerezhetők és a legjobb kútforrás az altisztek, akik gyűjteményekkel rendelkeznek. A dél-niászi katonai parancsnokkal együtt utaztam Telok Dalemtől a sziget fővárosáig; finom lelkületű, olvasott, utazott katona, aki felismerte a niásziban a tehetséget, szinte megnyugvással vettem, hogy ilyen derék férfiú kezébe helyezték egyelőre a niászi faj sorsát. Az érdemes katona beszél a nyelvükön, amíg azonban a többi tiszt és hivatalnok nem követi a példáját, a niásziak sok igazságtalanságot szenvednek és a folytonos rettegés kiölheti bennök a művészi ihletet. A niásziak között igen dívott a fejvadászat; a házasulandó fiatalember nem kapott addig asszonyt, amíg le nem nyakazott valami más vidékbelit. Lehet, hogy épen ez a szokás vezette őket a magas 10*