Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

VI. Fejezet. Sumatra

147 ten és a Csendes-tenger délvidéki szigetjein, hogy el se tudok nélkülök mosolygó déli tájképet képzelni. Itt ismét rájok találtam és a fényes nagy leveleiken fürdő napsugárban mintha visszatükröződött volna valami a szép múltból: ezt a hangulatot nem találtam a Preangerben. A házakat is jobban kiállítják, szemlélhetőbbé teszik a bovenlandenban és a szépen fedett szines házak nagyon élénkítik a környezetet. A bovenlandeni lakos azonban a külső megjelenést véve messze mögötte áll a preangerinek, de szebb faj, szabályosabb arcvonással. Elragadó vidék ez bárhonnan nézve, de különösen megkapó az emelkedetteb helyek kilátási pontjairól és ebben sincs hiány. Minden fordulat egy-egy meglepetés, amely tetőfokát éri el a keskeny völgyek bejáratánál és a meredek oldalak közé szorult völgyekben. Itt mint művészileg festett körkép tárul elénk egy darabka élet a bovenlandeni édenből: a menetelesen sorakozó teraszok, a szünet nélkül csobogó kis vízesések, a földjét szántó, taposó ember, a napsugárban fürdő pálmafák, az esti szellő lengette bambusztollóriások, egy darabka kulturkép beleékelve az őstermészetbe. Az ellentét olyan éles, hogy kettős hangulatot kelt. Csak ott, ahol a messze völgyvégen beleolvad a kultűrföld, az őserdőben szűnik meg a kettős hatás. Mi következik azután ? . . . Ujabb meglepetés. Van-e költő, aki ne venné elő a lantját, ha ezen a vidéken jár ? A bovenlandeni tájak jellegzetes vonása a változatosság : a fennsíkot fedő teraszok kiágaznak a mellékvölgyekbe, a mellékvölgyek belenyúlnak a hegyvidékbe és a megmívelt föld egyszerre helyt ád az őserdőnek, vagy a mindenütt felburjánzó sásszerű lalang fűnek; a hegyi patak meredek falakat mos a laza talajba, itt vége szakad egy darabka 10*