Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

V. Fejezet. Vissza Java szigetre

137 ben az egészségünkre válhatott, de amint a ráno Bedálihoz érkeztünk és a bambusszal benőtt meredek oldalakról nem látván a tavat, beláttam, hogy itt le kell mászni a meredek oldalon és az eső is a nyakunkba zúdult — ez már nem egészen volt az ínyemre. De azért jöttünk, hogy lássunk, tehát le a csúszós oldalon; a lefelé csúszás nem tartozott az élvezetek közé, a felfelé menetel hasonlóképen nem, arról azonban meggyőződtem, hogy a ráno Bedáli leginkább megfelel a kráter-tó elnevezésnek, habár a háttere kevésbbé szép, mint az előzőleg látott tavaké, mert a tópart mellől csak a magas kráterfalat látjuk körben. November I6-án hajóztam el Soerabayából, 17-én a cukornádat és dohányt termő vidéken, Samarang városnál horgonyoztunk, 18-án érkeztem Bataviába. Soerabaya után, ahol a szorosan épült belvárosban kevés a légáram, úgy találtam magamat a weltevredeni des Indes szállodában, mintha távolabb lennék az egyenlítőtől; de Bataviában délutánonként gyakran esik az eső és ez le is hűti a levegőt.