Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

Jelmagyarázat

A keletindiai szigetek (Nederlandsch Ost Indié) rövid ismertetése. A hollandus szigetgyarmat, Nederlandsch Indié a 95° 40' és 141° keleti hosszúsági és 6° északi, 11° déli szélességi fokok között fekszik. A szigetek összesen körülbelül 1,815.316 QJ-km.-t foglalnak el, vagyis ötvennyolcszor olyan területet, mint Hollandia, 37,402.560 főnyi lakossággal; ebből Java szigetre, a hozzácsatolt Madoera szigettel 30,098.008 lakos esik, a többi szigetre összesen 7,304.552 (1909). Borneo szigeten a hollandusok területe 552.342 • -km.; Sumatra sziget 467.237 D-km.; Celebes 198.423 Q-km.; Java sziget Madoera szigettel 131.499 D-km.; az északi Molukka szigetcsoport a hollandus Új-Guinea szigetrésszel 457.381 G-km.; a déli Molukka szigetcsoport 51.461 Q-km.; a Timor szigetcsoporton a hollandus terület 47.000 (G-km.; Bali és Lombok szigetek együtt 10.522 Q-km. A szigetek a XVI. században vonták magukra az európaiak figyelmét; a fűszerláz előbb a velenceieket, majd a portugálokat és végül a hollandusokat csalta ide. Az európaiak tusájából az utóbbi faj került ki győztesként. A XVIII. században az angollal folytak viszályok, 1815-ben végleg Hollandiát ismerték el a szigetek urának. Ezt megelőzőleg, a kereszténység első századában, a hinduk alapítottak volt virágzó államokat Java és Sumatra szigeteken. A buddha és brahmin vallás az V. és VI. században érte el a legmagasabb kulturát a keletindiai szigeteken. A mohamedán vallás pedig a XIII. századtól kezdve nyert híveket, ma a lakosság öthatoda Mohamedre esküszik.