Vojnich Oszkár: A kelet-indiai szigetcsoporton. Uti jegyzetek képekkel / Budapest, Singer és Wolfner, 1913. / Sz.Zs. 1334

III. Fejezet. Celebes sziget

104 valója. Az angol is fél tőle és elnevezte „brairt fever" bird-nek, mert a kis nyomorult állat szava az idegekre száll. Ezzel a kis vaddal szemben nem ismernék kíméletet, rettenetes szörnyeteg; hogyan illeszthették bele a természet szép harmóniájába ? A sorozatból ki nem maradhat a fényes zöld és kék köntöst viselő komikus, a jegér (King fisher): a folyópartok mentén a mangroveágakon üldögélve, mélabúsan néz bele a víz tükrébe, majd hirtelen beleveti magát és elbukik, hogy halat fogjon; ha nem fogott halat, elrebben, nagyokat rikkantva, mintha azt mondaná : búsuljon az, kinek kisebb és nem piros az orra, én azért csak mégis fogok halacskát f A fehérgémek nem tartoznak ugyan a vadászterület lakói közé, de olyan nagy számban találkozunk velők a mezőkön, hogy fel kell őket említenem. A kis fehérgémek, vagy amint az angol nevezi őket, az egrettek, az afrikai faj egrettel rokon. Ha elefánt, orrszarvú vagy vadbivaly élne Celebesen, bizonyosan ezeknek a hátán nyargalnának, mint ahogyan Afrikában teszik; nagy vad hiányában a celebeszi Kerbauval (szelid bivaly) léptek szövetségre, azt követik nyomon és pusztítják a Kerbaut bántó rovarokat. Utoljára hagytam kedves kis celebeszi madaramat ; sose láttam, nem tudom a nevét, de sokszor hallottam; kora reggelenként ő szólalt meg először a makasszerei óriás fákon, esténként megismételte az énekét; sose nyújtotta hosszúra, szerényen csak párszor szólt, nem csoda hát, hogy csakis 12 hangot tanult meg a chromatikus skálából, de ezeket olyan tisztán énekeli ki, mint a gyöngy. O csak lefelé skálázik, neki nincsenek magasratörő vágyai, ő szerény és tudja, hogy mindennek lefelé kell végződnie, mert mindennek vége muszáj lenni f . . .